Debreceni Zoltán cigány író
Kislányom, ne siess úgy az élet útján.
Maradj még gyermeknek nekem.
Az ifjúság receptjét,l ha tudnám,
nem nőnél nagyra sohasem.
Esténként vidám altatódalt kérnél,
nevetve érne az álom.
Apró kezeid édes melegénél
saját álmaim és életet látom.
Kislányom, örökké vigyázom tiszta lelked.
Bár tudom, néha fáj, ha szigorú vagyok.
De hidd el,
magamat látom benned.
S amit én nem kaptam meg soha,
azt te most duplán megkapod!
Mert a rákos apák másképp szeretnek.
Náluk minden mosoly kincset ér.
Maradj hát mindig imádott kislányom.
Vigasztalj és kárpótolj mindenért.
2013.
Debreceni Zoltán - Gyönyörű tavasz...
A Nap sugarai táncolnak a reggeli harmatban,
mint apró gyémántok a fűszálakon.
Az ég kékje öleli át a földet,
mint egy végtelen szerelem.
A madarak dalolnak a lombok között,
szerenádot zengve a hajnalnak.
A virágok kinyitják szirmaikat,
és a szél halkan susog a fák között.
Egy új nap köszönt ránk, reményt és lehetőséget hozva.
Sétáljunk ki boldogan a zöldellő mezőre és hagyjuk, hogy a nap mosolyogjon az arcukra.
Kisvejke: 2013.04.25