Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan
Kismarja vadregényes,
gyönyörű szép vadvirágos tája.
A Berettyó folyó szépen lassan
ballag a határában.
Gyerekkoromban hajdanán,
sokat fürödtem benne.
Mikor a drága jó apám,
nekem megengedte.
A vizében delelt,
az ötszáz darabból álló falusi gulya.
Én meg vígan pancsoltam,
a csillogó hűsítő folyóban.
Apám a nagy karimájú kalapját,
előre húzta
A napfénytől a folyóban,
kis fiát, hogy
nagyon jól lássa.
Pásztor tűznél sütötte meg,
a kissé avas szalonnát.
Házi puha kenyérre,
csöpögtette nekem a zsírját.
Ha rágondolok a régi szép időre.
Könny szökik még ma is,
mind a két szemembe.
Kismarja
Keserű dalt hallok,
nagyon messze távol.
A nyár búcsuzik sírva,
a jó apám sírjától.
Eső formájában könnyet hulajt rája.
Aztán elmegy innét búsan,
messze Afrikába.
Elmegyen itt hagyja,
szép Magyarországot.
Mert az ősz veszi át tőle,
a gyögyörű szép
www.zoltand.eoldal.hu