Loló
 |
.
. Debreceni Zoltán - Hit nélkül nincs élet..
Kértem Erőt és kaptam nehézségeket,amelyek erőssé tettek.
- Kértem Jómódot... és kaptam agyat és izmot,hogy dolgozzak.
- Kértem Bátorságot... és kaptam akadályokat,hogy legyőzzem azokat.
- Kértem szerelmet... és kaptam bajban lévő embereket,hogy segítsek.
- Kértem Jóindulatot... és kaptam lehetőséget.
Semmit nem kaptam meg amit kértem.
De mindent megkaptam amire szükségem volt,
és akartam.
Embertársam éld az életet félelem nélkül.
Nézz szembe az akadályokkal,
tudd és érezd,hogyha akarod képes vagy legyőzni
 |
Debreceni Zoltán író tollából
Pocsajban a Téglavető ott hevert a tó partján
valamikor régen.
A temető kert is ott volt nem messze a közelében.
A hideg szél sokszor az arcomba nevetett,
amikor a havas úton iskolába mentem.
Egy félárva lány fogta a kezemet Ő vigasztalt engem.
Itt tanított szerelemre,
csókolózni Seres Kati engem,
De már ő lehet elfelejtett engem.
Ott felejtett szép emlékek fel idézik őtet,
ott ragyognak a titkaink örökre,
Pocsajba a Téglavető felett,
fent a magas égben..
|
Pocsaj jelene és múltja
Pocsaj egy több századot át élt régi település,a 14-századba már beszéltek róla.
Pocsaj az álmosdi Chyre család pocsaji ágának ősi fészke volt. 1415-ben Pocsaji Péter és László, valamint Álmosdi János és László birtoka volt, mely utóbbi Zsigmond király engedélyével itt kastélyt is építtetett.
1514-es parasztlázadás-kor Pocsaji Lászlót is megölték, birtokai nagy részét Bajoni János és Benedek nyerte el, a többi birtokrészt Tahy Ferenc, Dobó István erdélyi vajda, majd szécsényi Németh Ferenc kapta meg.
1552-ben Pocsaj birtokosa Korlatovics Péter és a váradi püspök volt, majd a Rákócziaké lett.
1732-ben ismét a váradi püspöké és gróf Ditischein birtoka volt.
A 18. század elején gróf Steinberg Ádám és gróf Zichy Ferenc volt birtokosa. A 20. század elején pedig gróf
Zichy Ágoston és a nagyváradi 1. sz. püspökség volt itt a nagyobb birtokos.
Pocsaj Téglavető telep
A falutól távolabb az út mellett Pocsaj és Nagyléta között lévő régi Cigány lakta település volt.
A Református temető és egy tó mellett helyezkedett el.
Itt alul iskolázott,analfabéta cigány származású emberek éltek.
Kisebb házakba kunyhókba.
A cigánytelep a 20-század végén teljes egészében megszűnt.
Szemét telepként használták,a 21-század elejéig.
2001-ben a település lakosságának 84%-a magyar, 14%-a többsége alul iskolázott cigány és 2%-a román nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Pocsaj várai
A községben az Ér és a Berettyó folyó között valamikor egy földvár állt, amelynek helyére később egy újabb vár épült. A község melletti hídnál egy nagy emeletes vámház állt, amely régen a vár belsejébe esett. 1750-ben házépítés alkalmával az omladékok közül egy kőtábla került elő, melybe Lorántffy Zsuzsanna neve volt belevésve. Ez az épület lehetett az elővára II. Rákóczi György várának, melyet 1641-ben építtetett a régi földvár helyébe. 1653-ban itt tartotta lakodalmát Apafi Mihály, a későbbi fejedelem Bornemisza Annával. 1660-ban Szejdi basa a várat bevette és leromboltatta. 1661-ben, egy évvel később Szinán váradi basa ismét felépíttette.
Pocsajnak e váron kívül még 3 kisebb váracskája is volt: Leányvár, a Hosszúzugi vár és a Hídközi vár, melyeknek azonban mára már nyoma veszett.
A Leányvár elnevezéshez a hagyomány érdekes magyarázatot fűz, mely szerint Marót fejedelem ezt a várat adta Hanza leányával menyasszonyi ajándékul Árpád fiának, Zoltának.
2010-ben a falu lakossága 2586 fő volt
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
 |
www.zoltand.eoldal.hu
Loló /Debreceni Zoltán író
|
Pocsaji író
