 |
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
|
|
Kisvejke Debreceni Zoltán szép emberek
Debreceni Zoltán Verse.
Szomorú, keserű bánat szállt le egy költő szívére,
mint szél, a vad zivatart sodorja az égre.
Miért kellett a ráknak világra jönni,
fájdalmas halál a gyerekeket, szerelmeket,
szülőket az elmúlásba vinni?
Több szíveket szomorúvá, keserűvé tenni?
Valamikor a költő szemében az öröm úgy ragyogott,
mint az égen a napsugár.
Szerette a rétet, az övé volt,
az egész erdő és határ.
Boldogan öleli szerelmét a gyönyörű zöld szemű kislányt.
Szíve közben belülről sír, keservesen zokog.
Még az eső is siratja, sajnálja és az arcukra csendesen csorog..
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - A Mecsekben....
Néha megnézem a Pécsi hegyeket.
A Dobay tavat a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.
Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy nézek a magas kék egekbe
 |
Ami alig ért el a szívemig már is tova repült.
Eleinte szép gyönyörű volt minden.
Találkozás után a búcsúzás sebekkel járt.
Igen nagyon fájó,
nehezen gyógyuló sebekkel.
A szép arcod hiába takarta gyönyörű mosoly.
Én éreztem a mellkasban bent a szív beteg.
Ezért fájó szívvel elengedtelek,
bár eleinte nagyon szörnyű volt az érzés.
Keserű volt minden napom, minden éjszakám.
Nélküled értéktelennek éreztem magam.
Pedig annyi mindenre képes lennék még,
a szívem ereje töretlen,
de sokszor ha nem tisztelnek makacs.
Sok-sok éjszaka az álom nehezen talál meg.
Öreg lettem szégyen vagy nem sokszor fáj már a derekam.
A szépséges alakod és melled sokszor győz,
vágyom nézni a szépséged.
De már nem tudlak birtokolni hevesen mint régen.
A tested szépségében már a békét,nyugalmam találom.
Otthon a szobában a többszöri szeretkezés látszat csupán.
Szépen ütemesen csináljuk,de utána egy hétig beteg vagyok drágám..
