 |
Bennem pirkadat ébred,
a mezei virágos réten.
A szűk ösvényen ahol
csak a lesújtott jár.
Zöldellő virágos réteken
a szomorúság szikla falán.
Énrám sosem néz vissza a boldogság.
Az évek már így múlnak el,
ilyen halálos béna zuhanásban.
Már nem tudok gondolni,
az örömre és a boldogságra.
Csak az el nem kerülhető szomorú halálra...
