Debreceni Zoltán zsidó - Cigány író, versíró 

Debreceni Zoltán - Gyönyörű tavasz... 

A Nap sugarai táncolnak a reggeli harmatban,
mint apró gyémántok a fűszálakon.
Az ég kékje öleli át a földet,
mint egy végtelen szerelem.

A madarak dalolnak a lombok között,
szerenádot zengve a hajnalnak.
A virágok kinyitják szirmaikat,
és a szél halkan susog a fák között.

Egy új nap köszönt ránk, reményt és lehetőséget hozva.
Sétáljunk ki boldogan a zöldellő mezőre és hagyjuk,

 hogy a nap mosolyogjon az arcukra. 

 Debreceni Zoltán Cigány író

.

Az utcán éhes cigány gyerekek
szeméből nagy cseppekben könnyeik hullanak.
Az élelemre gyötrő gondolatai lassan elmúlnak.

Csendesen veszem ölembe a síró cigány kis gyereket.
Aki bátortalanul fogja meg remegő kezemet.
Néz rám könnyes hatalmas szemével.
Meg simogatja arcomat barna két pici reszkető kezével.

Így köszönte meg ember szerető lelkemet.
Mert adtam neki egy nagy szelet zsíros kenyeret.