Debreceni Zoltán író
Jó volna együtt veled sétálni,
a rókás tó partján kéz a kézben járni.
Ölelni csókolni a magas ég alatt.
Nevetve táncolni mikor az eső szakad.
A zöldellő fák közt pihenni egy szerény kis padon.
Fájós fejem az öledbe hajtva hallgatni,
hogy a tó tetején a szél zúgva szalad.
Mosolyogva téged nézni,
ahogy az enyhe szél borzolja mosolygó arcodban a hajad.
Debreceni Zoltán versíró - Vers Biharkeresztes ről - Úgy estefelé
Vers Biharkeresztesről
Debreceni Zoltán - Úgy estefelé...
Búsan sétálok a város közepén
Tudom nem jössz mégis várlak én.
Leszállt a városra az este, mindenfele
csend honol.
Lehet te valakivel boldogan csókolózol valahol.
Velem szemben Osvát Pál szobra áll,
a pipáját fogja s búsan néz én reám.
Mellettem emberek boldogan lépkednek.
Ismeretlen vagyok én itt még rám sem köszönnek.
A könnyes szememet az ég felé emelem.
A holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Hányszor mondtad, hogy örökre szeretsz engemet.
Most a holdfény törölgeti a könnytől a szememet.
Légy boldog ne gondolj soha rám.
Elég ha én szenvedek te gyönyörű Sváb leány
Hazafelé veszem szép lassan az utamat.
A templom előtt hagyom az összes gondomat