Debreceni Zoltán író
Debreceni Zoltán író - Éjjel a tóparján.
 |
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág.
|
Debreceni Zoltán - A múltamból perceket lopok...
Hideg éjszakákon elkerül az álom,
bársonyos arcodra gondolok.
Fáradt vagyok aludni szeretnék,
de miattad aludni nem tudok.
Cserépkályhában akácfa lobog,
Hidegben ez ám a jó világ!
A múltamból perceket lopok,
álmosan is olyan jó gondolni rád.
Őrzöm szép szemed szinét,
bőrödnek kellemes illatát.
Kergetem mindig az emléked,
de hozzám még is visszajár.
Kismarja
|
Cigány író tollából...
Cigány író tollából...
Debreceni Zoltán Kismarja.. Híres emberek
Derecske az itt talált régészeti leletek szerint már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. Nevét 1291-ben a váradi püspökség adóösszeírása említette először.
A 16. században már hajdúváros volt, Bocskai István fejedelem hajdúkat telepített ide, és a városnak kiváltságokat is adott. E kiváltságokat 1631-ben I. Rákóczi György is megerősítette.
1659-ben és 1693-ban Derecskét a törökök dúlták fel. I. Lipót megvonta a településtől a hajdúk szabadalmait és a kassai királyi kamara fennhatósága alá helyezte Derecskét.
A 18-19. században a környező településeknél dinamikusabbá vált fejlődése is, mint a környező településeké, mezővárosi rangját is ennek köszönheti, már ez időben is egyfajta centrum szerepét töltötte be a művelődésben, kereskedelemben, kultúrában.
Népcsoportok
2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Híres szülöttei
- Kótsi Patkó János, (1763-1842) színész, drámaíró, fordító, szakíró, színigazgató
- Sápi Csaba, labdarúgó-játékvezető
- Zákány József (Derecske, 1785 – Vajda, 1857. szept. 10.) tanár, pedagógiai író.
Itt halt meg
- 1891. szeptember 19-én Éder János katolikus pap, akinek 1845-ben Nagyváradon megjelent egy írása.[4][5]
Debreceni Zoltán Alex író
 |
Debreceni Zoltán versíró - Vers Biharkeresztes ről - Úgy estefelé
Vers Biharkeresztesről
Debreceni Zoltán - Úgy estefelé...
Búsan sétálok a város közepén
Tudom nem jössz mégis várlak én.
Leszállt a városra az este, mindenfele
csend honol.
Lehet te valakivel boldogan csókolózol valahol.
Velem szemben Osvát Pál szobra áll,
a pipáját fogja s búsan néz én reám.
Mellettem emberek boldogan lépkednek.
Ismeretlen vagyok én itt még rám sem köszönnek.
A könnyes szememet az ég felé emelem.
A holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Hányszor mondtad, hogy örökre szeretsz engemet.
Most a holdfény törölgeti a könnytől a szememet.
Légy boldog ne gondolj soha rám.
Elég ha én szenvedek te gyönyörű Sváb leány
Hazafelé veszem szép lassan az utamat.
A templom előtt hagyom az összes gondomat
Debreceni Zoltán - Remény hézag...
Csak álmodunk és csak ébredünk,
Csak kéz a kézben egymás mellett létezünk.
Zihál a hold a barackos fölött,
az almás és a szilvás is már díszbe öltözött.
Sárgába,barnába borultak a fák,
messzire utazott tőlünk a gyönyörű forró nyár.
Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon benne hinni más,
hogy nyár után az őszben is lehet élni.
Hogy tréfa csak az elmúlás.
Hazudjuk,hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!
Mi is leszünk még vígan futkározó,
mosolygós arcú gyerekek...
Édesem!,mikor a hervadás varázsa megreszket
minden gyümölcs fán.
Gyere velem a hervadásba,
egy ilyen őszi délután.
Mert félek attól,hogy magamban
hozzád vissza soha nem találok már...
