Debreceni Zoltán író - Éjjel a tóparján.
Biharkeresztes, Cigány író
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Vers Kékestetőről: Debreceni Zoltán zsidócigány versíró tollából
Emlékszel fényes őszi este volt az égen ragyogott a hold.
A Kányai fogadóban egy ismerős szép melódia szólt.
Felettünk az égen ragyogtak a fényes csillagok.
Akkor minden olyan szép volt azt hittem csak álmodok.
Először ott éreztem boldogság és szerelem nélkül semmit sem ér az életem.
A szerelem érzése teljesen átjárta akkor a szívemet lelkemet.
Észre sem vettem, hogy a válladon boldogan nevetek.
Nem felejtem el soha azt a gyönyörű Kékestetői őszi éjszakát.
Amikor először hallhattam a szívemben a szerelem lágy szavát.
Akkor a boldogság és az öröm töltötte be a lelkemet.
De akkor még tudtak szívből szeretni az emberek.
Debreceni Zoltán - Szívébe vagy...
Bevésted magad teljesen a szívem legmélyébe.
Mint a nap fénye a korom sötétségbe.
Néztél-e már az óceán fenekére?
olyan mélyen vésődtél bele a picike lelkembe.
Hogy tudtál szárnyak nélkül olyan mélyre szállni!
Te onnét most már soha nem fogsz kitalálni..