 |
Debreceni Zoltán író - Nem érdekel az értelem
Istenem teremtőm bocsásd meg nem lettem én gyáva.
A sorsom elől nem futok el,
magasról teszek rá
erre a mocskos világra.
A lelkiismeretemre hallgatok senki másra.
Mert csak ő tudja mi a legfontosabb,
mi a legjobb nekem ebben a világban.
Dolgoztam már sokat
éjjel és nappal eleget.
Mégse kaptam cserébe érte,
csak átkot és száraz kenyeret.
Mint a madár a zöld erdőbe
békességre,nyugalomra vágyom.
Nincs már szülőt szerető,tisztelő gyerek,
sehol a világon.
Bátran ugrok fejest a nagy semmiségbe.
Nem érdekel az értelem,
csak vegyenek már észre
 |
Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel...
A nap sugarai átölelik a mezőt, Virágok nyílnak, mint gyémántok a fűben.
A madarak dalolnak, a szél susog,
Tavasz reggelén minden életre kel.
A patak vize csobogva kanyarog,
a fák lombja zölden hullámzik a szélben.
A természet mosolyogva boldogan ébred,
Tavasz reggelén minden életre kel.
|
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan
