Debreceni Zoltán: Vers a Múzsámhoz... 

Csajé már elrepül feletted néhány húsz bús év, 
sok sötét felhős nap. 
De a szépséged nem változott ugyan az maradt. 
Akik csodálják szépségedet, 
Kérlek őrizd meg nekik míg így sokáig magad. 

Hadd fusson, 
hadd repüljön feletted 
az embert nyüvő makacs 
idő. 
Te mindig dobd le a fukar élet 
irigylő ráncait. 
A boldogság és a szerelem legyen sokáig még, 
aki simára csókolja évről évre a bőrödnek ráncait. 

Biztosan sokan szeretnék tudni a szépséged titkait. 
Kérlek áruld el nekik kedvesem, 
hogy mit teszel. 
Hagy tudja meg az egész világ mi az, 
amitől minden évben szebb és szebb leszel...

Kisvejke: 2012

Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel... 

A nap sugarai átölelik a mezőt, Virágok nyílnak, mint gyémántok a fűben.
 A madarak dalolnak, a szél susog,
Tavasz reggelén minden életre kel.

A patak vize csobogva kanyarog,
 a fák lombja zölden hullámzik a szélben.
 A természet mosolyogva boldogan ébred,
Tavasz reggelén minden életre kel.

Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok... 

Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.

Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.

És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan.