Dombóvár Debreceni Zoltán Cigány író 

Debreceni Zoltán - Sosem halok meg? 

A Nap sugarai táncolnak a reggeli harmatban,
mint apró gyémántok csillognak a fűszálakon.
Az ég kékje öleli át az egész földet,
Olyan mint egy végtelen szerelem.

A madarak vígan dalolnak a lombok között,
szerenádot zengve a hajnalnak.
A virágok kinyitják színes szirmaikat,
a szél halkan susog a zöldellő fák között.

Egy új gyönyörű nap köszönt ránk, 

reményt és lehetőséget hozva.
Sétáljunk ki boldogan a vadvirágos mezőre, 
hagyjuk, hogy a nap mosolyogva simogassa az arcunkat...
Debreceni Zoltán@1974.07.25.Minden jog fenntartva. 

Sándoros tanya : 1974

Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel... 

A nap sugarai átölelik a mezőt, 

Virágok nyílnak, mint gyémántok a fűben.
 A madarak dalolnak, a szél susog,
Tavasz reggelén minden életre kel.

A patak vize csobogva kanyarog,
 a fák lombja zölden hullámzik a szélben.
 A természet mosolyogva boldogan ébred,
Tavasz reggelén minden életre kel.

Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok... 

Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.

Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.

És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan.