KÉTEZER - TIZENÖT
VIRÁGVASÁRNAPJÁN ÁLMODOM…
Kétezer - tizenöt Virágvasárnapján álmodom,
Vajon mi történne, ha a Megváltó mai napon
Ismét megjelenne az utcákon Jeruzsálemben,
Szamárháton, egyszerű ruhában, kopott köpenyben?
Vajon a hívei ismét virágokat szórnának
Eléje amerre jár, hangosan imádkoznának
Érette őszinte szívvel, pedig néhány nap múlva
Majd ők is kívánják halálát dühtől tajtékozva?
Kétezer - tizenöt Virágvasárnapján álmodom,
Vajon mi történne, ha a Szeretet mai napon
Ugyanúgy meglenne még, mint egykoron a Világban,
Mikor Jézus Krisztus hirdetett igét egymagában?
Egy kis időre talán újra Békesség lehetne,
Nem a Gyűlölet költözne mélyen be a szívekbe,
Melyek Megmérgezik Sajnos az Emberek Életét,
Darabokra Szabdalva Sokuknak a Becsületét.
Kétezer - tizenöt Virágvasárnapján álmodom,
Vajon mi történne, ha a Megváltó mai napon
Magyar - honban is megjelenne kopott ruhájában,
Felismerné valaki, vagy csak haladna magában?
Hitünk próbája vajon megbukna ugyanúgy most is,
Ahogy Jeruzsálem népe volt képmutató, hamis?
Békesség és Barátság, Egymás Iránti Tisztelet
Hova Lett Ma Testvéreim? Kihalt Már a Szeretet?
Kétezer - tizenöt Virágvasárnapján álmodom,
Vajon mi történne, ha a Megváltó mai napon
Úgy tudna szamárháton végigmenni a városon,
Hogy senki ne törje a fejét elárulásokon?
Tudom, hogy ma már más a világ, a Hit Sem a Régi,
De Tisztességet most sem lehet mérlegen kimérni.
Adj Uram Nekünk olyan Erőt Szerte a Világban,
Hogy Szeretet - Tisztesség Ne Maradjon Egymagában!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2015. 03. 29. Virágvasárnap délután 16: 25