ROBERTÁNAK
SZONETT RITMUSBAN
Verset az ember általában akkor ír, amikor úgy érzi, hogy már nagyon kikívánkozik belőle a téma. Eljön az a pillanat, hogy nem tudja tovább magában tartani mindazt, ami talán már hetek, vagy hónapok óta is érlelődik benne és akkor abban a pillanatban versbe kell önteni valamilyen formában. Természetesen gyakorlat kérdése az is, hogy éppen melyik formát érzi legalkalmasabbnak a mondanivalója kibontásához. Az első gondolat nálam általában meghatározó, mert ha már leírtam, akkor, ahogy mondani szokás, egy szuszra el is készítem a versemet, napokig nem bíbelődöm vele. Nem mindenki van ezzel így. Volt egy nagyszerű Pápán élt költő Barátom Kis – Kapcsándy Sándor, aki még tizenöt év után is belejavított a versébe. Erre szoktam neki mondani, hogy akkor inkább írjál újat, mert az akkori lelkivilágodat, érzéseidet ennyi idő után nem érdemes kijavítani, mert nem hiteles. Természetesen mivel nagyon jó Barátságban voltunk, nem vette tőlem zokon, mert nem is sértésnek, vagy okoskodásnak szántam a véleményemet. Kiváló tollú lírikus volt, aki kifinomult érzékkel művelte a Szonett formába öntött verselést. Minden költő, vagy prózaíró saját maga tudja eldönteni, hogy milyen módon akarja megvalósítani mindazt, ami foglalkoztatja.
Felkérésre, hogy írjak valamilyen alkalomra verset a 67 évem alatt néhány esetben került csak sor, amit meg is valósítottam, mert nem szerettem volna alkalmi rigmusokat „gyártó” költővé válni. Nehezebb ezt megtenni, mert az ember saját maga szereti kiválasztani a témát ahhoz, hogy bátran felmerje majd vállalni azt évtizedek múltával is. Természetesen a kivételek mindig szabálybontók szoktak és tudtak is lenni ezen a téren is. Egyszóval, visszatérve az eredeti, cím által is előre jelzett témára:
Április végén Zircre utaztam Dávid unokám Ballagására, ami szépen le is zajlott, de még pár napot ott töltöttem a dolgaim elintézése végett. Visszautazás előtti este, Május 04 – én a Gyönyörű, kiváló vers és prózamondó hatodikos kislány unokám Roberta megkért, hogy az Emlékkönyvébe írjak valamit. Természetesen megígértem, hogy megteszem, ezért bevonultam a kisszobába, hogy zavartalanul gondolkodhassak. Mit írjak az én Robertámnak, ami nem olyan szokványos, amiket ilyenkor írni szoktak az ilyen jellegű könyvecskékbe? Az első gondolatom természetesen mi lehetett volna más, mint egy valamilyen formájú lírai szerzemény. Nem sokat töprengtem azért, mert határozottan megfogalmazódott bennem, hogy a klasszikusnak nevezett Szonett formát választom, a kétszer négy és kétszer három soros versszakokkal, tizenegyes szótagszámmal. Az elhatározást tett is követte, ezért nekiültem és viszonylag rövid idő alatt meg is írtam. Hosszú évek óta „kéziratban”, az Emlékkönyv lapjain megjelenítve. Régen írtam már ugyanígy verset, mert manapság már élvezve a technika áldását, egyenesen számítógépbe írom a dolgaimat.
Átnézve, kijavítva bevittem Robertámnak a kis rögtönzött szerzeményemet és megkértem arra, hogy majd szkennelve, vagy lefényképezve küldje át, hogy nekem is megmaradjon. Nem mondom hogy remekmű született azokban a percekben, de azt hiszem, szégyenkeznem azért nem kell miatta. Vállalom ezt, mint ahogyan a gyermek és ifjúkorom írásait is, amiket soha nem fogok utólag kijavítani. Úgy eredeti és egyedi mindegyik, mint amikor papírra, majd később író és számítógépbe pötyögtetve megszülettek.
Álljon itt tehát az én Drága Kis unokámnak rögtönzött szerény kis Szonettem, amelyet Szeretettel ajánlok Vele Együtt Mások Számára is Elolvasásra:
ROBERTÁNAK
SZONETT RITMUSBAN
Az Élet Kicsi Unokám Roberta
Olyan, hogy azt soha nem lehet tudni,
Mikor lesz hozzád Kedves, vagy Mostoha,
Mert Erősen Kell a Célért Küzdeni!
Soha Ne Csüggedj Még Akkor Sem, Hogyha
Akadályok Nehezítik Utadat,
Mert Ha Cselekedetednek Van Célja,
Akkor Megvalósíthatod Álmodat!
Legyen Mindig Szeretet a Szívedben
Akkora, hogy adni is tudj belőle,
Mert akkor Nyugalom Lesz a Lelkedbe!
Hatvanhét éves fejjel mondom Néked
Drága Kicsike Unokám Roberta,
Mert szakállas nagyapád szeret Téged!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
„Papa”
Zirc. 2015. 05. 04
Tudom azt is, hogy nem vetekedhet Petrarca és Faludy György, vagy Kis – Kapcsándy Sándor Barátom Szonettjeivel, de azért felvállalom, mert ez is az életem, lírikus énem egy kis darabkája.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2015. 05. 26. Kedd reggel 7: 41
