 |
Idegen tájon élek , erre mindig hűvös szél dalol.
A nyár elvitte szívemből az örömet,
benne csak a szomorú bánat honol.
Csendben sétálok Dombóváron
a száz éves vadgesztenye fák alatt.
A jobbikosok miatt elkellet hagyni
rákosan az otthonom.
A szomorúsággal karöltve járok.
Elhagyott a engem minden csepp öröm.
Könyezik mindig a szemem
magamat mikor nem lát senki
mindig jól szembe köpöm.
Az utcán mosolyogva mennek el
mellettem az emberek.
Idegen ember vagyok én itt,
még rám sem köszönnek.
Sírva nézem ahogy a szél kis falum felé
viszi az égen a felleget.
Zsidó Cigány vagyok azért bántottak engemet
A Hajdúbagosi rossz lelkü jobbikos emberek.
Dombóvár : 2015 tavaszán
.
Hangosan
 |
|
.
Versírók.. Nagykereki. Debreceni Zoltán
 |
