A fűzfa szerelme


A fűzfa szerelme
Szerelmes fűzfája vagyok e tájnak,
Örökké híve egy rózsavirágnak.
Karjaim gyöngéden fölé hajolnak,
Bársonyos szirmai hozzám simulnak.

Ezernyi levelem susogja: szeretem!
Göröngyös ráncaim mind neki szentelem.
Lelkének illata legszebb a földön,
Ő vigyáz engem, én pedig őrzöm.

Így éldegélünk e furcsa világban,
Itt, ahol oly kevés reménysugár van.
Szívünkben szüntelen vonzalom lüktet,
Rábízzuk egymásra az életünket!

 

2015.10.22.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2015. október 28.
Nézettség: 574


   







Tetszik 1 és még 1 tag kedveli




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: