Forog az idő vasfogú kereke,
Elfogy az ember életút ereje.
Azt mondják erre, ez a dolgok rendje,
Tagadni most mégis oly jó is lenne.

Bármit megadnék egy utolsó napért,
Csak vele tölteném mindegyik percét!
Hallgatnám hangját és fognám a kezét,
Magamhoz ölelném dobogó szívét.

Kegyelmes jó Isten, könyörgöm, engedd!
Nem kérek tőled mást, mint ezt az egyet!
Te látod a lelkem, mennyire szenved,
Esküszöm örökre titok lesz tetted!