1888. január 24-én született. Az első diplomás erdélyi orvosnők egyike. A kolozsvári egyetemen szerzett orvosi diplomát. Tanársegédként dolgozott a kolozsvári szemészeti klinikán, majd 1920-tól 1938-ig iskolai orvos és középiskolai tanár. .Trianon az ő karrierjébe is beleszólt, mégis töretlen hittel végezte munkáját 1967-ig. Mikor én hozzákerültem, már elvették rendelőjét és annak várótermét, meg szolgálati szobáját, így még két családdal kellett közös háztartásban élnie. Rövidesen megszüntették az otthoni magánrendelést és elvették még egy szobáját, így egyetlen kisebb szobában élt, melynek bejárata a közös fürdőszobán keresztül volt. 1940 és 1944 között egyetemi adjunktus volt, majd 1944-45-ben a magyar nyelvű szemészeti előadások mb. egyetemi tanára. Szakcikkeit az Erdélyi Múzeum Egyesület Értesítője, a Magyar Népegészségügyi Szemle és a kolozsvári Orvosi Szemle közölte
Szüleivel nyugszik a Házsongárdi temetőben,
A kolozsvári Házsongárd Európa egyik legrégebbi temetőjeként nemcsak a sokévszázados magyar írásbeliség nagyjainak végső nyughelye, de az egykori békés együttélés mintapéldája az utókor számára. Sok évszázad síremlékeinek stílusa, valamint az erdélyi temetkezési szokások hűen tükröződnek a hajdani Kolozsvár déli városfalaitól emelkedő dombocskán elterülő romantikus temetőkertben.