Messze véres vízénél a Donnak,
Zord tájakon idegen év alatt,
Szakadatlan vad rohamok között,
Ágyútűzben harcolt egy hős csapat.
Neve odaát szörnyű rettegett –
…S állt vitézül a „negyedik üteg.”

Gyalogság, ha nem bírta veszélyét,
Egy – egy főre még ezer is akadt,
Hírvivő jött – nagy veszély kavarog,
Megint mozog a föld Uriv alatt…
Ágyútűzzel, mint zúgó fergeteg
Oda termett a „negyedik üteg.”

Harcoltak gyalog a hős tüzérek,
Ha ágyúnak már rövid volt a cél.
Körülöttük a halál ordított
S halott szörnnyé változott a páncél.
Még a föld is nyögve megremegett,
Amerre járt a „negyedik üteg.”

Hírük a Kreml faláig eljutott.
Tehetetlen állt meg Sztálin vezér
S szólott – vigyázzunk egyszer itt terem
Moszkvánál az a pár magyar tüzér.
Timnél Timosenkót futtatta meg
Ágyútűzzel a „negyedik üteg.”

Mondhatnám megannyi hősi tettét,
De mondja el majd a történelem.
Hogy tornyosult végtelen sorában
A győzelem heggyé a győzelem.
Baj ne érje, golyó ne ölje meg,
Éljen soká a „negyedik üteg.”

Nagy Bálint