AMIRŐL CSESZNEKVÁR FALAI MESÉLNEK…
A Cseszneki vár őrsége a XVI – XVII. században
Fehérvár, (a mai Székesfehérvár) az 1540 – es években török kézre került. Ebben az időben sorolták Cseszneket is a Dunántúli erősségek közé. A vár nem volt ugyan nagy, de a szerepe igazából akkor vált fontossá, amikor a török Veszprémet is elfoglalta. Győr elő váraként védte a Bakonyon átvezető utat.
Egyetlen gyenge pontja azonban volt, mert keletre Mór felé, nyugati irányba pedig a Cuha völgyén át könnyen meg lehetett kerülni. Ezt a taktikát a török hódítók a XVI – XVII. században több alkalommal meg is tették. A vár erőssége azonban mégis abban állott leginkább, hogy kiemelkedő szikla szorosra épült. Ez megnehezítette a vár ostromát és megközelítését.
Az őrsége abban az időben nem volt nagy étszámú, de mégis hatékonyan tudta védelmezni a falakat. Bármilyen kevesen is voltak, a középkori várban nem lehetett őket elhelyezni. Valószínűleg ez lehetett az oka, hogy az 1540 – 50 – es években fallal vették körül a vár alatti kis fennsíkot és felépítették a külső várat. Itt álltak az őrség épületei a hálóhelyekkel, valamint a hátaslovak istállói és a raktárak is. Megépítették a külső kaput és a középkori várkastélyból nehezebben ostromolható vár lett. A rendelkezésre álló adatokból kiderül, hogy az őrség létszáma hogyan alakult a következő időszakokban:
1554 – 55 – ben 20 lovas, 50 gyalogos,
1577 – ben 18 lovas, 30 gyalogos,
1672 – ben 14 huszár, 51 hajdú, 3 tüzér,
1683 – ban 4 huszár 51 hajdú, 3 tüzér,
1708 – ban 50 gyalogos.
A felsorolt számszerű adatok is alátámasztják azt a feltételezést, hogy a sziklavár ilyen kis létszámú őrséggel is viszonylag nagy biztonsággal védhető volt. A mai fogalmaink szerint talán kevésnek tűnhet ez a véderő, de azokban a vérzivataros időkben ennek dacára nagyon sokáig mégis elégségesnek bizonyult.
A vár védelmét vitézlő kapitányok irányították. A teljesség igénye nélkül álljon most itt azokból, akik a fennmaradt oklevelekben név szerint is szerepelnek:
Répássy Ferenc 1536 – 1540 körül,
Wathay Lőrinc 1543 – tól,
Orgonffy István 1573 – tól,
Wathay Ferenc 1609. márciustól októberig,
Kutasy Mihály 1624
Orgonffy István keze alatt szolgált egy évig fiatal éveiben a szerencsétlenül járt Wathay Lőrinc fia Ferenc is, aki máig fennmaradt önéletírásában török fogsága alatt feljegyezte a tragikus eseményt. Halálának körülményeit a Wathay Lőrincnél beillesztett linkre kattintva el lehet olvasni.
Csesznek várának ódon falai sok rejtélynek a tanúi voltak, amelyek máig őrzik a dicső évszázadok emlékeit, hősies küzdelmeit. Áldassék azoknak nevei, akik a vár falai között védték meg Hazánkat az ellenségtől egykoron!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 02. 02. Kedd Délután 14: 03
A képen Giulio Turco felmérési rajza látható 1570 - ből.