BARÁTOM! TIÉD LEHETETT VOLNA
AZ EGÉSZ ETELKÖZ!
Robixos emlékeimből 1968 – 84 között I.
1968 – 84 között 15 éven keresztül dolgoztam Zircen a Robix Mezőgazdasági Gépgyártó Üzemben. Nagyon sokan még a régi nevén is ismerik, mert volt Gépállomás és Mezőgép elnevezése is előtte. Az eltelt időszakban sok olyan esemény történt velünk, amelynek a története megírásra kívánkozik. Van, amelyik megmosolyogtató, vagy tragikus, de olyan is, amely kicsit pikáns volta miatt árnyaltabb megfogalmazást kíván majd. Az események feldolgozása természetesen nem időrendi sorrendben történik, hanem úgy, ahogyan az adott pillanatban valamilyen formában eszembe jut.
Abban az időben a környező falvakból jártunk be dolgozni, legtöbben busszal, vagy akinek volt motorkerékpárja volt azzal, de a délutános műszak dolgozóinak hazavitele kicsit problémásabb volt. Az Üzem vezetése ekkor kitalálta, hogy a teherautókra felrakható, padokkal ellátott, ponyvával betakart szerkentyűt készíttetett, amelynek a fémváza össze volt hegesztve. Ezt este műszak vége felé pár markos legény felrakta a platóra, mi pedig egyenként felszálltunk rá és a sofőr megkezdte a körjáratot. 2 db Zil gépkocsi és egy Molotov volt a szállító jármű. Felváltva voltak beosztva a gépkocsivezetők erre a feladatra. Természetesen egy kicsit lelassította a hazaérésünket az, hogy néhány becsületsüllyesztő intézménynél, úgymint Kocsma, előre nem kijelölt megállóhelyként a szomjasabbak pár percre megállították az ideiglenesen busszá kinevezett gépjárművet. Mikor Horák János bácsi, népszerű nevén „Szipka” volt a pilóta,(becenevét azért kapta, mert szipkából szívta a cigit és sokszor akkor is ott volt a szájában, mikor nem is volt benne semmi, vagy nem volt meggyújtva szívnivaló) ha meg is dünnyögte, de már nyúlt is az ülése alá és elővette az ügyeletes sörösüvegét átnyújtva a leszállóknak. Ez azt jelentette, hogy azt is meg kellett tankolni valami erősebb nedűvel azért, mert megállt. Szóval ilyenformán értünk haza a délutános műszakokból.
Az 1970 – es években körülbelül hét éven keresztül jó időben motorkerékpárral jártam be dolgozni Bakonyszentkirályról, ugyanis vettem egy kétszázötven köbcentis Jawa motorkerékpárt. Azon a bizonyos napon is így történt, de mikor lerobbant az ügyeletes teherautó, a másikak pedig valami ok miatt nem voltak elérhetők, egy kis probléma adódott. Kiderült, hogy egy fő kivételével meg tudták oldani a hazautazást, de az én falum - béli Barátom, P. Gy. sehogyan sem tudott volna hazajutni. Egyik Zirci kislány, Etelka, akinek nagyon tetszett, felajánlotta, hogy szívesen szállást ad neki éjszakára, mert náluk van hely. Kicsit szemérmetesen visszautasította, pedig mi próbáltuk rábeszélni, de hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy inkább gyalog megy haza a 16 km – re lévő falunkba. Ezt természetesen nem akartam, inkább vállaltam a kockázatát annak, hogy bukósisak nélkül hazaviszem, mert a tartalék nem volt nálam. Úgy is történt és elindulva tempósan faltuk a kilométereket. Már éppen a Gézaházi bejáró felé közeledtünk, amikor megláttuk, hogy egy lámpa jobb oldalon körkörösen elkezd villogni. Lelassítottam és megálltam. Kiderült, hogy a Veszprémi rendőrök voltak beállva a bejárathoz és vadásztak a gépjárművekre.
Az még hagyján, de egy olyan tiszthelyettes volt a járőrparancsnok, akit jómagam is ismertem (Sz..ás volt a neve, ha jól emlékszem) és nem igazán volt valami jó híre, mert keményen meg szokta büntetni a szabályszegőket. Gondoltam, erre nagyon rá fogok fázni én is, de lesz, ami lesz, szinte szó nélkül vettem elő az iratokat. Tüzetesen megnézte és megkérdezte, hogy tudom – e, milyen szabálytalanságot követtem el? Udvariasan és készségesen válaszolva elmeséltem, hogy mik az előzmények és miért vállaltam a szabálytalanságot bukósisak nélküli személyszállításra, majd vártam a büntetést. Figyelembe véve a tényállást, legnagyobb csodálkozásomra továbbengedett bennünket büntetés nélkül, de figyelmeztetett, hogy óvatosan vezessek tovább a Cseszneki kanyargós szerpentin úton. Így is történt és szerencsésen a házuk elé szállítottam a Barátomat, aki hálálkodva köszönte meg a fuvart.
Másnap, mikor az Üzemben elmeséltem, alig akarták elhinni, hogy megúsztam büntetés nélkül, mert eddig még mindenki súlyos árat fizetett a szabálytalanságok miatt ennél a szigorú rendőrnél, aki velünk mégis humánusan járt el az éjszaka. Természetesen P. Gy. Barátom nem úszta meg egy kis szekálás nélkül, mert még elég sokáig mondogatták, mondogattuk neki mosolyogva azt, hogy milyen lehetőségeket szalasztott el:
BARÁTOM! TIÉD LEHETETT VOLNA
AZ EGÉSZ ETELKÖZ!
Ha valaki elfeledte volna, ez a kijelentés arra a kislányra való célzás volt, aki Etelka névre hallgatva ajánlotta fel az éjszakai szállást az előző napon.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 02. 03. Szerda Délután 14: 10
