HALIMBAIAK SEGÍTSETEK MEGKERESNI
EGY RÉGI KEDVES BARÁTOMAT!
1966 – ban Győrben egy ideig, mint kezdő vasesztergályos szakmunkás, albérletben laktam harmadmagammal az akkori Nővérszállóval (Lánykollégiumnak is hívták) szemben. Boros Zolival együtt végeztük el az Ipari sulit a 400. sz. Ipari tanuló Intézetben előző évben és mindketten egy munkahelyre is kerültünk, hiszen gyakorlatra is már odajártunk előtte. Az utca nevére már nem emlékszem, de onnan jártunk be dolgozni a Szerszámgépipari Művek Győri Célgépgyárába. Közelítve a Rábán átívelő vasúti hídon szoktunk menni, igaz, teljesen szabálytalanul. Ennek ellenére vállaltuk, a büntetés veszélyét is, mert hamar oda lehetett érni a munkahelyre. Ugyanis a sínpár a Gyár mellett haladt el. A Főbérlőnk Erzsi néni volt és a mi szállásunk az udvar hátsó végében volt. Egy kis konyhaszerű előtérből lehetett bejutni a szobába. Lakótársunk volt még egy tanuló srác is Halimbáról, akinek sajnos a nevét az évtizedek során elfelejtettem.
Arra azonban határozottan emlékszem, hogy állandóan mesélt nekünk egy katolikus plébánosról, aki a gyógyfüvek tudójaként teákkal gyógyítja a hozzáforduló betegeket. Azt mondta, hogy a környékbeliek „papteának” – hívták a készítményeit, amit ingyen szokott adni a rászorulóknak akkoriban még. Később bebizonyosodott, hogy igaz, amit mesélt, de akkor kicsit kételkedtünk benne. (dr. Szalai Miklós Esperes Úrról van szó)
1966. November 24 – én vonultam be katonának Pápára, addig ott laktam velük együtt Békességben és Barátságban.
Boros Zoli Győr megyében Sobor községben született. Sajnos 1966. 06. 30 – án tragikus körülmények között elhunyt. (Elütötte a vonat a már említett sínpályán) Az alábbi linkre kattintva elolvasható a megemlékezésem róla:
Az elmúlt fél évszázadban sokszor visszagondoltam azokra a felhőtlen, viszonylagos gond nélküli időszakra és mostanság, mikor dolgozom fel a régi emlékeimet, gyakran Ők is eszembe jutnak. Sajnos a kissé megkopott emlékévek és napok nem mindig hozzák vissza azt, amit szeretnék, éppen ezért a tiszta látáshoz szükségem van néhanapján segítségre az akkori Barátaim és ismerőseim részéről. Zoliról sok mindent tudok, hiszen három évig Ipari suliban is együtt jártunk, de a Halimbai srácról csak valóban kevés az, ami megmaradt az emlékeimben. Éppen ezért, örömmel venném, ha a kevés adat alapján valaki a Halimbaiak közül mégis ráismerne arra, akit keresek. Legnagyobb örömöm azonban mégis az lenne, ha Ő tudna életjelet adni magról, mert kíváncsi lennék arra, hogy mi lett vele az ötven év alatt. Bízom benne, hogy még Jó Egészségnek örvend Családja körében. Minden segítséget előre is nagy tisztelettel megköszönök, mert előbbre visz a régi életemnek minél pontosabb felidézéséhez.
Lehet, hogy lesz, aki megmosolyog azon, hogy miért fontosak nekem ezek az információk. Azért, mert én olyan ember vagyok, aki szeretném az életem eseményeit, azoknak az éveknek a viszonyait úgy megismertetni a ma élő emberekkel, főleg a fiatalabbakkal, hogy akkor sem volt olyan egyszerű az élet, mint ahogyan természetesen most sem. Nekem még a velünk élő történelem egy kis szeletkéje, de másnak meg lehet, hogy éppen valamilyen egyéb ok miatt lehetnek fontosak ezek az évek. Győrben négy és fél évig éltem összesen, az Ipari tanuló éveket is beleszámítva és ma is Kedves Városom. A Kisalföld, a Bakony, jelenleg pedig Az Alföld ugyanúgy a Hazám egyaránt fontos része, mert sok mindent kaptam mindegyiktől.
KEDVES HALIMBAIAK, AKIK
ESETLEG OLVASSÁTOK AZ ÍRÁSOMAT!
Még egyszer előre is köszönöm, ha valamilyen közelebbi információval segíteni tudnátok, a fentiekben leírt régi Barátom megtalálásában.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 02. 11. Csütörtök Délután 13: 52
