„HA A BAKONYI HEGYEIM ELVENNÉK, ÚGY FÁJNA…” Még Mindig Aggódom Nemzetemért


„HA A BAKONYI HEGYEIM  ELVENNÉK, ÚGY FÁJNA…”  Még Mindig Aggódom Nemzetemért

 

 

„HA A BAKONYI HEGYEIM

ELVENNÉK, ÚGY FÁJNA…”

Még Mindig Aggódom Nemzetemért

 


  Pár napja az egyik „Bakonyi „Földim” azt írta nekem egy hozzászólásában, hogy: „És mi van hőn szeretett Bakonyoddal???? Megcsaltad???” A hozzászólás apropója az volt, hogy a Facebookos oldalon az egyik játékos tesztre, a rendszer által generált válasz azt adta ki, hogy én Gyulán fogok újjászületni majd. Ehhez fűződött a már említett kérdés és a válaszom a következő volt: „Sanyikám a hőn szeretett Bakonyom megmarad, nem lopja el senki.”

  Természetesen nem csaltam meg, hiszen ott születtem Bakonyszentkirályon és Zircen, a Bakony Fővárosában is majdnem 33 éven keresztül éltem. Soha nem fogom és nem is akarom elfeledni azokat a feledhetetlen szép évtizedeket a maguk nyűgeivel együtt sem, hiszen az élet erről szól, Küzdelemről és Békességes időkről egyaránt.

   Wass Albert, a híres Erdélyi költő – író híres művében azt írta, hogy: „Adjátok vissza a hegyeimet!” Természetesen egyáltalán nem akarom magamat hozzá hasonlítani, mérni meg egyáltalán, de Ő akkor az elveszített, illetve jogtalanul elcsatolt területek miatt emelt szót. Trianon fájdalma végigkísérte egészen haláláig.

    Ahogyan fájt Édesapámnak, aki sok versében szintén minden fájdalmát beleírva beszélt erről a gyalázatosságról. Természetes volt számomra is, hogy nem tudtam és nem tudok ma sem elmenni mellette. Nem is lenne igazán Magyar Ember az, aki bele tud törődni egy ilyen jogtiprásba, ami akkor történ, mikor egyetlen tollvonással a valamikori Nagy Magyarországból maradt egy összezsugorított kis Hon.

    Manapság meg egyre jobban fáj számomra, hiszen még ebben a kicsinyke Hazában sem tudunk Mindnyájan egy irányba menni, mert a politika sok részre szakította az Országot a benne élő Emberekkel együtt és egymást gyalázva próbálják bizonygatni azt, hogy ki az IGAZABB MAGYAR. Éppen ezért sok versembe fogalmazom bele a fájdalmamat és aggódom Hazánk jelenéről és Jövőjéről egyaránt.

   A megoldást természetesen én sem tudom, mert sajnos a Békétlenség már a Családokon belül is sok esetben olyan méreteket ölt, hogy még ölre is tudnának menni azért, mert nem értenek egyet a másik álláspontjával. Hol vannak azok a régi Családi összetartások, amikor egy ház falai között még több nemzedék is együtt tudott élni? Tudom azt is, hogy manapság már mások az igények, de az Ország akkor is Egy és ezért kellene dolgozni Minden Embernek, hogy Ne Adhassák El a fejünk Fölül!

   Aggódom az Ország Sorsáért Továbbra is Ugyanúgy, Mint a Szeretett Bakonyomért, ami természetesen része ennek, számomra mindenképpen az érzelmi okok miatt is. A Haza természetesen ezekkel együtt értendő, mert már több mint három éve az Alföld Gyöngyszemében Gyulán élek. A Bakony mindenképpen a szívem csücske marad, de nem szabad akkor sem különbséget tennem ezzel kapcsolatban. Ezzel Együtt beleírom a verseimbe időközönként, mint ahogyan tettem ezt majdnem hat évvel ezelőtt is az alábbi írásomban:

 

 

HA A BAKONYI HEGYEIM

ELVENNÉK, ÚGY FÁJNA…

 

Ha a Bakonyi hegyeim elvennék, úgy fájna,

Hisz itt hozott Édesanyám engem a világra.

Itt szívtam magamba a friss mezőink illatát,

Itt láttam az erdő vadjainak száguldását.

Daloló madárkák felettem vidáman szálltak,

Tudtak örülni melegen sütő Napsugárnak.

 

Emlékszem az Apám gabonát vető kezére,

Aratáskor verejtékező izmos testére

Ahogyan a kaszát ütemesen - szépen húzta,

Marokszedő Anyám gabonát kévébe fogta

Mögötte sarlóval a kezében mosolyogva,

Nem gondolva akkor sem a derékfájdalmakra.

 

Ha a Bakonyi hegyeim elvennék, úgy fájna,

Ha nem nézhetnék fel többé templomunk tornyára

Amelynek harangja emlékeztetett a délre,

Arra, hogy gondolni kellene tán az ebédre,

Vagy az esti kondulása pihenőre biztat,

A munka kipihenten másnap ugyanígy folyhat.

 

Gyermekként Szüleimtől olyan sokat tanultam,

Parasztköltő Apámtól Hűséget is jussoltam.

Megtanított Ő mindenre, ami szép és a jóra,

Hazafiságra, Hitre és a szép magyar szóra.

Édesanyámtól a Szeretet melegét kaptam,

Egy életre megőriztem és meg is tartottam.

 

Ha a Bakonyi hegyeim elvennék, úgy fájna,

Mint ahogyan fájt Áldott Édesapám halála.

Anyámat az Istenünk még megtartotta nékem,

Olyan számomra, mint a Szülőhazám és Népem

Mely ebben a megfogyatkozott Honban lakozik,

Egy szebb világ eljövetelében bizakodik.

 

Ha a Bakonyi hegyeim elvennék, úgy fájna,

Ahogy eleinknek Hazánk feldarabolása.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2010. 06. 29.

 

   Végezetül ezek után is azt mondom, hogy mindnyájunk számára az lenne a helyes megoldás, ha félretennénk azt a Békétlenséget az Országban, amely a fejlődés gátja mellett mindenképpen gátja a Magyarságunk Létének is, hiszen nem lehet Örökké ellenségként tekinteni a másik Testvér – Magyarra. Ebbe természetesen beleértem az Anyaországban, az Elszakított területeken élőket és a Valamikor Emigrált Testvéreinket is.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2016. 04. 01. Péntek Délelőtt 9: 30

 

https://www.youtube.com/watch?v=iBAnK76Ur2M

 


Szerkesztés dátuma: péntek, 2016. április 1. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 199


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: