„KELLENE MEGINT AZ A FÉNY”
Pünkösd másnapja van és sokat gondolkodtam azon, hogy valamit kellene nekem is reagálnom erre a nem éppen elhanyagolható Keresztény Ünnepre, a Szentlélek Ki, vagy Betöltekezésére. Azért írtam ezt, mert különféle forrásokban többféleképpen jelölik, illetve már református prédikációkban is hallottam mindkét megfogalmazást. Nem utolsósorban Jézus Krisztus Mennybemenetelére, a Keresztény Gyülekezetek Születésnapjára egyaránt. Miközben e gondolkodtam, eldöntöttem azt is, hogy most mellőzöm a lírikus megközelítést is, ahogyan az utóbbi időben tettem, mert eszembe jutott egy Nagyon Kedves Nádudvari Parasztköltő Barátom Nádudvari Nagy János, akivel volt szerencsém több alkalommal személyesen is találkozni.
Legelőször 1987. Október 31 – én Siómaroson a Kossuth Művelődési Egyesület Házában, ahol Parasztköltők estjére került sor, amelyen részt vett három, akkor még élő és alkotó Paraszt lírikus. Pápai Lajos Siómarosról, Nádudvari Nagy János Nádudvarról és Nagy Bálint Bakonyszentkirályról. Az est házigazdája Varga Csaba Író volt, a találkozót pedig Tatay Sándor Író vezette be. János bácsival legközelebb aztán 1999. Október 16 – án az I. Magyar Parasztköltészet Napján, Bakonyszentkirályon, aminek a Fővédnöke Pomogáts Béla Irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség Elnöke volt. Később még, amíg az egészsége engedte, eljött Kedves feleségével egyetemben.
2009. ben mikor kiadásra került az újabb verseskötete Pünkösdi Fény – címmel, nekem is küldött belőle egy példányt, az alábbi ajánlással:
„Nagy Bálint költőnek és Kedves Szeretteinek ajánlom ezeket a verseket a régi nagyrabecsülő szeretettel:
Nádudvari Nagy János
Nádudvar, 2009. jan 31.
Mélyen megrendített a halála mikor megtudtam, hiszen az a tudat, hogy személyesen is volt szerencsém ismerni és „pertu” Barátja lehettem a köztünk lévő korkülönbség ellenére, számomra mindenképpen nagy jelentőséggel bír a mai napig.(1922. Augusztus 09 - 2011. Január 18). Őrzöm a hozzám küldött leveleit és képeslapjait, hiszen Ő is az egyik legjobb Paraszt lírikusa volt az Országnak. Egy időben még tagja is volt a Magyar Írószövetségnek. Ma úgy gondoltam, hogy az egyik szép, sokat mondó Pünkösdi versével, amit a tőle kapott kötetből kölcsönöztem, emlékezem meg erről a jeles napról:
KELLENE MEGINT AZ A FÉNY
A kozmosz e kicsi szigetén,
Nehezen terjed az a Fény:
Mi Pünkösdkor dicsőn kigyúlt,
Aztán majdnem az éjbe fúlt.
Mert jöttek az Anániások,
S a megszentelt jó tanácsok,
Hogy nem kell mindent közreadni,
Szabad gazdagnak is maradni! …
Ez persze tetszett sokaknak;
Főleg a vagyonosoknak,
Hogy nem kell mindent közreadni,
S palotában lehet maradni.
És jöttek az Anániások,
Akik később se lettek mások…
Pedig megkeresztelkedtek:
De újjá már nem születtek…
Mert nem ért szívükig a fény!
Mely Pünkösd csodás reggelén
Háromezer embert elért,
S e háromezer másképpen élt
Mint az okos spekulánsok,
Zafirák és Anániások.
Ők igazán egyek lettek:
Ahogy lenni a legszentebb…
A kozmosz e kicsi szigetén
Nehezen terjed az a Fény,
Mert győzött megint az ős Mammon!
Keresztény földön a vagyon,
A tőzsde, bank és a piac…
Kellene a nagy hátraarc,
Hogy a föld eme szegletén:
Terjedne megint az a Fény.
Nádudvari Nagy János
Azt kívánom a mai napon Minden Keresztény Embernek a Földön, hogy soha ne feledjék el Jézus Krisztus szavait, amelyekkel a Szeretetet és Békességet hirdette a Mennybemenetelének pillanatáig.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 05. 16. Pünkösd másnapján Délelőtt 11: 38
https://www.facebook.com/balint.v.ifjnagy/posts/1757142244503552?pnref=story
