Kevesen tudják, hogy a nőnap mellett a férfiaknak is jut egy nap az évben, melynek célja március nyolcadikához hasonlóan a nem ünneplése. Magyarországon két "férfinap" is van, egyik késő ősszel, míg másik május 19-én - stílusosan Ivó napján.
A férfinap ötlete az 1960-as években merült fel, hogy megfelelő párja lehessen a március 8-án ünnepelt nőnapnak - Az idea szerint a férfiak a társadalomhoz és a családhoz való hozzájárulása, gondoskodása is megérdemel egy napot.
Az ötletből azonban a számos kezdeményezés ellenére nem lett világméretű férfinap. Azokban az országokban, ahol meghonosodott, vagy csak inkább bekerült a köztudatba ez a nap, eltérő dátumokat kiáltottak ki férfinapnak. A szlovén férfiakat március 10-én ünneplik együtt negyven mártírral együtt, az oroszoknál a férfinap egybeesik az "apaország" védelmezőinek ünnepével, február 23-mal.
Magyarországon a férfinap hivatalos honlapja szerint november 19 a tesztoszteron ünnepe, de a nemzetközi férfinap oldalán május 19-ét írnak hazánkra vonatkozóan. Előbbi dátumon hivatalosan 2009-ben tartottak először nemzetközi férfinapot, melynek javasolt céljai között szerepel fő fókuszpontként a férfi és fiú egészsége, a nemek közötti kapcsolatok fejlesztése, a nemek közötti egyenlőség elősegítése, a pozitív férfi példakép hangsúlyozása. Az International Men's Day (Nemzetközi Férfinap) honlapján azonban az áll, hogy hazánkban a május 19-e az XY kromoszómájúaké. Utóbbi dátum mellett szól egyrészt a nőnap közelsége, másrészt pedig az Ivók is ekkor ünneplik névnapjukat, és hát tegyük a szívünkre a kezünket: passzolhatna ennél alkalmasabb névnap az "ünnephez"?
Tisztelete főleg a jezsuita barokk, vagy a Collegium Germanico-Hungaricum magyar növendékeinek közvetítésével hazánkba is eljutott, de szélesebb társadalmi körökben nem vált egyetemessé. A nagyszombati, majd pesti egyetem jogi karának ő volt a patrónusa. 1695-től kezdve ünnepélyesen ülte meg névünnepét: vagy valamelyik professzor, vagy egyik kiváló hallgató méltatta Ivó érdemeit. Így volt a XVIII. században is. Trencsénben színjátékkal is ünnepelték (1729).
A kiscelli trinitárius templomnak az óbudai templomba került oltárképe Ivót úgy ábrázolja, hogy a szegények írásbafoglalt kérvényeit angyalnak nyújtja át, mintegy mennyei elintézés végett. Oltára állott a budavári Nagyboldogasszony templomban is, amely a XVIII. században tudvalevőleg a jezsuiták kezén volt.
Az Ivó név a régi, jókedvű, mulatós jurátusokban rokon képzeteket szült. Egy Szeged környékén, Szőregen följegyzett félnépivé vált diákdal szerint:
E szép szóra: jurátus, jurátus,
Ej de ráillik a tus, a bor tus!
Többet ér ez mint a jus, mint a jus,
Élj hát vele jurátus, jurátus.
Ősapánk is szent Ivó, szent Ivó,
Nem volt soha vízivó, vízivó.
Hogy éltében tusozott, tusozott,
Azért szentté változott, változott.
Bálint Sándor
1298-ban lemondott a plébánosságról, s visszavonult öröklött nemesi birtokára, Kermartinba, ahol jogi tudásával volt mindenki segítségére. Kastélyát megnyitotta a szegények és zarándokok előtt.
Fiatal korától végigkísérte életét az aszketizmus. Már egyetemi hallgató korában tartózkodott a hústól, a bortól, hálóhelye a földön szétterített vesszőkből állt. Hatalmában állt a kenyérszaporítás, ágyába fektette, gondozta a leprást, de számos más csodáját is feljegyezték. Az 1347-ben szentté avatott Ivó a bretonok legnépszerűbb szentje, a jogászok, a jogi karok, a pereskedők, az árvák és gyámok, a lelkipásztorok és a plébánosok védőszentje.
Tisztelete a barokk korban - főleg a jezsuiták közvetítésével - hazánkba is eljutott, de szélesebb körben nem vált ismertté. A nagyszombati, majd pesti egyetem jogi karának ő volt a patrónusa. 1695-től kezdve ünnepélyesen ülték meg névünnepét: vagy valamelyik professzor, vagy egyik kiváló hallgató méltatta Ivó érdemeit. Így volt a XVIII. században is. Trencsénben színjátékkal is ünnepelték (1729).
Az óbudai templomba került oltárképe Ivót úgy ábrázolja, hogy a szegények írásba foglalt kérvényeit angyalnak nyújtja át, mintegy mennyei elintézés végett. Khierer Vilmos, a templom plébánosa 1999-ben újjáélesztette Szent Ivó kultuszát. Azóta minden évben megtartják itt a bírák, az ügyészek, az ügyvédek és a jogtanácsosok patrónusának ünnepét.
Az Ivó névről sokunknak az ivás szó jut eszébe, de a név eredete germán és jelentése: tiszafa, (valószínűleg a név a tiszafából készült íjra, illetve ezzel a fegyverrel felszerelkezett harcosra utal) illetőleg a szláv Iván név önállósult becézője. A névanalízis szerint az Ivó név magabiztossággal, önbizalommal és függetlenséggel ajándékozza meg viselőit.
Ladó-Bíró, Kálmán, www.kabalarians.com, magazin.ujember.katolikus.hu