Semmi különös nincs abban mondhatnánk, hogy mindennapos eset, ha valaki úgy dönt, látszólag távozik a szélesebb nyilvánosság figyelme elől, úgy szólva szinte visszavonul!
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető többé nem lesz elérhető, hanem csupán csak annyit, hogy önmaga többé nem kíván olyasmit tenni, amivel esetlegesen is maga felé irányíthatja mások, sokszor számára teljesen ismeretlen, érdeklődő emberek figyelmét!
Ehhez nem kell feltétlenül az, hogy ismertebb személyről legyen szó!
Azért mindennapos eset, mert sokan, átlagos emberek döntenek így, különböző okokból!
Most mégis talán, egy kissé már ismerősebb személyt fogok megkérdezni ebbéli döntéséről!

Riporter: - Az első és legkézenfekvőbb kérdés mi más is lehetne, mint hogy, miért?
Veniam: - Hát igen! Az én esetemben ugyebár lényegét tekintve először azt kell tudni, hogy a Veniam verseket érintő saját, rendszeres megosztó tevékenységekről van szó! Tehát ezentúl nem fognak legelőször, közvetlenül a szerzőtől kiindulva megjelenni a közösségi oldalakon az aktuális versek!
Riporter: - Értem! Szóval akkor a saját kézben lévő közösségi oldalakon nem fognak megjelenni? Mint mondjuk az facebook?
Veniam: - Így van! Sem a közösségi csoportban sem pedig más egyéb saját közösségi fórumon, ahol eddig heti rendszerben tettem közzé aktuális és új szerzeményeket! Ezeken a helyeken hamarosan csak azok a szükséges információk lesznek láthatóak, melyek segítenek eljutni az eddig is a bázist, kiindulópontot jelentő eredeti honlaphoz, amely a veniam.hu, ahol továbbra is egyre bővülő tartalommal találkozhat a valóban érdeklődő és kitartó olvasó!
Riporter: - Na de miért született meg ez a látszólag nem is olyan túl nagy döntés és miért lehet ez egyesek számára annyira érdekes?
Veniam: - Na igen! Hogy végül is miért, arra elég egyszerű és tömör a válasz! Azért mert már nyilvánvalóan nem igénylik a verseket annyian, mint korábban és én ezt belátom, elfogadom.
Az meg, hogy miért lehet ez egyesek számára érdekes, csak azért gondolom, mert még maradt egy maréknyi kitartó, figyelmes, versre éhes, lelkes olvasó, akiknek tartozom azzal, hogy mindezt elmondjam!
Riporter: - Nem érzi úgy, hogy ez megfutamodás vagy, hogy ellenkezik azzal az elhatározással, elvvel, amit képvisel, miszerint a vers gyógyír a lélek a szív és az elme bajaira és az a küldetése, hogy minél több emberhez eljusson, kikapcsolódást, vagy ha lehet akár egy kicsit segítséget nyújtson a fáradt léleknek?
Veniam: - Nem érzem úgy, hogy ellenkezne ezekkel az elvekkel vagy megfutamodnék, mivel úgy vélem az elmúlt években igazán minden tőlem telhetőt megtettem és sok időt áldoztam fel ezért az elvért!
Mindez nem volt hiába, mert úgy gondolom a versek sokszor elérték céljukat, aminek a hálás olvasók sokszor jelét is adták. Ez volt az én igazi személyes jutalmam, amiért is még érdemes volt csinálni és ugyan ezek az okok, amiért még ezután is érdemes lesz, de már csak egy helyen!
Riporter: - Szóval, ha jól értem, akkor ön számon tartja az olvasóit?
Veniam: - Természetesen! Akikről jobban tudni lehet, azokat igen!
Vannak, akik már évek óta rendszeresen olvasnak, sőt a véleményükkel visszahatnak rám! Volt nem is egy olyan eset, mikor olvasói véleményből a vele való beszélgetésből később vers is született!
Riporter: - Mondana erre példákat?
Veniam: - Szívesen! Valamikor 2015 elején az egyik aznapi, éppen aktuális vers alatt az egyik állandó olvasóval, Simonné Kálsecz Margittal indult beszélgetés után kelt életre az Úgy emlékszem című vers!
A Feketehegy című költemény pedig Oravecz Juliannának köszönhető, aki egy igen is remek otthoni téli fotót készített és írt hozzá egy bevezetőt, mely később a vers első sora lett!
Aztán volt olyan is, hogy egy feltett kérdésre született meg rímes válasz. Ilyen a Kéz a kézben címet viselő szerzemény!
Riporter: - Nem tart attól, hogy ha majd nem szerepelteti tovább úgy a verseit, mint eddig, akkor az ehhez hasonló szép és értékes történetek kevésbé fognak megszületni?
Veniam:- Nem félek, de remélem, hogy nem!
Tapasztalatom szerint az emberek ezen a téren is esendőek és az általános viszonyulás a versekhez, hogy a legtöbben csak időszakos olvasóvá képesek válni!
Egy-két hétig, hónapig befogadják az életükbe a költeményeket, de aztán eltűnnek az olvasó táborból. Azok pedig, akik mindeddig maradtak és esetleg ezután is szeretnének Veniam verstáplálékot magukhoz venni, azoktól azt remélem, hogy nem fog számukra akadályt képezni az átváltás a veniam.hu oldalra, ahol minden mehet tovább szinte változatlanul úgy, mint ez idáig! Lehet belépni, hozzászólni, megosztani, beszélgetni!
Lényegében annyi változik, hogy jobban rájuk lesz bízva a kapcsolattartás a versekkel és a szerzővel!
Riporter: - Akkor végül is mondhatjuk azt, hogy csak egy korszak zárul le!
Veniam: - Ez a jó megközelítés! Korszakok jönnek-mennek! Ez is az élet része!
Riporter: - Ez olyan szép, hogy akár egy vers címe is lehetne! :D
Mit gondol, miért csökkent az érdeklődés a versek iránt?
Veniam: - Erre nem tudom a helyes választ, találgatni meg nem szeretnék! Csak remélni tudom, hogy egyszer még lesz keletje a verseknek!
Riporter: - Elképzelhető, hogy lesznek követői ezen a téren?
Veniam: - Mármint akik verseket fognak írni? Hát remélem!
Riporter: - Nem, nem úgy értettem, hanem, hogy olyan szerzők, akik szintén távoznak a közösségi felületekről, mint önmaguk képviselői!
Veniam: - Hát lehet, de engem ez igazából nem nagyon érdekel!
Azt sem hiszem, hogy követőim lesznek, inkább csak megunják vagy elfáradnak esetleg a nagy igyekezettől! Nem szoktam más írókat figyelni, inkább csak a verseiket néha olvasni. Személyükkel törődni meg kizárólag akkor és olyankor is csak kis mértékben, ha úgymond belém harapnak!
Meglátásom szerint nem a szerző személyét kell az első helyre tenni mikor versekről beszélünk!
Riporter: - Hanem?
Veniam: - Első a vers, második az olvasó és csak aztán jön a szerző személye!
Riporter: - Értem!
Már csak egy kérdésem van hátra, hogy miként kíván egyfajta búcsút venni?
Veniam: - Ezt a beszélgetést is beleértve, még pár bejegyzést közzé teszek, aztán elhallgatnak a Veniam közösségi harangok, és várok mindenkit szeretettel a veniam.hu oldalon, ahol ez a vég, egyben egy új kezdet is jelent!
Riporter: - Köszönöm a beszélgetést!

A szerző ezzel kapcsolatosan írt verse, melyben elmondja gondolatait érzéseit e témában itt olvasható:
Címe: Veszni látom
http://www.veniam.hu/vers357