SZERETNÉM AZ ISTENT
SZERETNI.
Szonett.
Csak egyszer tudnám szeretni az Istent,
Csak volna kéz, mely Hozzá fölemel.
Aki megbocsátja a vétkeket.
-Szemem a kínok könnye mossa el.
Óh, csak tudnám várni jelenését
Zúgó szélben, nagy hegyek tetején.
Hozná felém a csendek énekét
Halk orgonán, susogó szél – zenén.
Óh, csak volna hitem hinni, hinni,
Megállni a csendek szigetén
S halk áhítattal Nevét rebegni.
De eldobnék, oda adnék mindent,
-Életem, utam újra kezdeném –
Csak egyszer tudnám szeretni az Istent.
Bakonyszentkirály, 1952. IX. 29 – én
Nagy Bálint
