Édesapám ha élne, akár most is megírhatta volna ezt a verset:
ADY – ÉNEK
BAKONYSZENTKIRÁLYON
1962 – BEN
Üres fejjel, teli hassal,
Undok, gőgös akarattal
Ülnek a nyakunkon szépen,
Újra itt a magyar szégyen.
Rég ispánok szólították,
Most új grófoknak csúfolják.
Úgy járnak, mint török basák,
Sír róluk az ostobaság.
Rothadt alkoholos gőzzel
Kiabálnak nagy tüdővel.
Kínjukban hajukba tépnek
S ballagnak az új cselédek.
Nem ezt vártuk, nem ezt kértük!
Mondjátok meg, mi a vétkünk?
Az idővel nagyon késtek,
Itt az ember már megérett.
Jó volna már egyszer végre
Megérnétek emberségre.
Vigyázzatok, sok lesz ebből,
Kihullotok a nyeregből.
Bakonyszentkirály.
Nagy Bálint
