ÉDESAPÁM „FÖLŐTÖZÖTT”.
Nem tudom, miért van az manapság, hogy komoly rendezvényeken az úgynevezett celebvilág de mások is nagyon sokszor úgy néznek ki, mintha a kutya szájából rántották volna elő őket. láttam már olyan műsorvezető férfit, akin elegáns zakó volt felül, alul pedig egy úgynevezett kirobbantott, azaz lukas nadrág, a lábán pedig edzőcipő. Senki ne higgye azt, hogy maradi lennék, hiszen, mint ahogyan mondani szokták valamikor, „ha a libák el nem tipornak”, akkor jövő hónapban már én is betöltöm a 69. életévemet, de nem szeretek úgymond „öregesen” öltözködni. Máig kedvencem a farmernadrág, persze nem feszes, hogy kényelmesen lehessen benne járni, nyári időszakban pedig előszeretettel viselem a rövidnadrágot sportcipővel még akkor is, ha a lábaim nem éppen esztétikus látványt nyújtanak a szőrösségük miatt. Nem beszélve arról, hogy nem éppen egyenes virgácsokkal áldott meg az Isten. Persze tréfásan azt szoktam mondani, hogy az én lábaimon meglátszanak az ősmagyar eleim jellegzetességei, akik az életük nagy részét lovon töltötték és hozzáidomultak az állat oldal – domborzatihoz. Ennek ellenére én így érzem jól magamat, hogy erről másnak mi a véleménye az soha nem számított, mint a szakállkérdésben is mindig mentem a magam feje után.
Szüleimtől, főleg Édesanyámtól annak idején azt hallottam, hogy a ruha, ha szegényes is, de tiszta és ne lukas legyen. Ha kilyukadt, azt szépen megfoltozta és hordtam tovább. Ma is ehhez tartom magamat, mert előre kiluggatott farmernadrágot, vagy kopásból kifolyólag megszellőztetett gatyót sem vennék fel soha. Elnézem sokszor a Televíziókban, hogy ismert, csinos lányokat interjúvolnak meg úgy, hogy szinte kilóg a térdük a nadrágból. Hogy ez miért találtatik menőek, nem fér a fejembe. Nekem nem tetszik, de ettől függetlenül mégis tiszteletben tartom a viselője ízlését még akkor is, ha a szememben kissé kificamodottnak tűnik.
Édesapám világéletében földművelő parasztember volt, aki ezt sohasem szégyellte. Annak idején, még fiatal korában és később a II. Világháború utáni időszakban pár hold földön gazdálkodva, később 1959 – től kezdve pedig a TSZ – ben (Termelőszövetkezet) dolgozva is tudta, hogy mi az illem. Mikor valamilyen hivatalos ügyet kellett elintézni Szülőfalumban Bakonyszentkirályon, a Községházán, később a TSZ Irodán, az első dolog mindig az volt, hogy az Ő szavait idézzem, „Fölőtözött”(Felöltözött”). A fogalom a következőket takarta:
Legelőször fényesre suvickolta a cipőjét, vagy csizmáját, majd kezeit megmosva frissen megborotválkozott, mosakodott. Édesanyám közben előkészítette a frissen kivasalt, legtöbbször fehér inget és valamelyik öltönyét. Nyári időszakban természetesen zakó nélkül. Hidegebb időben mindig felvette a nyakkendőt is, mert azt nagyon szerette. Érdekes módon, sok mindenhez értve, de a nyakkendőkötést Ő sem igazán tudta megtanulni, vagy talán nem is akarta, éppen ezért szeretett úgynevezett gumis nyakkendőket hordani. Valószínű éppen ennek hatására én sem vitézkedem a nyakkendő megkötésében, magyarul, máig nem is tudom ezt elvégezni. Valakivel megköttetem és aztán óvatosan kitágítva veszem le mindig használat után és elég sokáig nincs is ezzel gond.
Visszatérve Édesapámra, mikor felöltözve készen állt az indulásra, Édesanyám még egy zsebkendőt is rakott a zakó egyik zsebébe, hogyha kell, kéznél legyen. Mikor minden rendben találtatott, akkor fogta a kalapját, vagy kucsmáját és elindult. Nyáron és melegebb időben természetesen a fejfedő elmaradt. Ezt a szokását mindig megtartotta, tanúsíthatom az én életemben, előtte meg az elmondásokból tudom. Büszke volt arra, hogy Őt soha a külseje miatt nem szólták meg, mert ezt tanulta a Szüleitől és ezt próbálta velünk, gyermekekkel is megértetni, hogy nem szabad slendrián módon megjelenni az emberek előtt.
Dolgát a faluban elvégezve, aztán levetkőzve felvette az otthoni ruháját, vagy azt, amiben a ház körüli teendőit szokta elvégezni. Büszke vagyok a mai napig Édesapámra, mert a fent leírtakon kívül Emberséget, Szeretetet, Tiszteletet, Hazaszeretetet én is úgy megtanultam Tőle, hogy soha nem fogom elfelejteni. Lehet, hogy lesz, majd aki megmosolyogja a történetemet, amely Édesapám Fölőtözéséről szól, de én nem annak szántam és természetesen ezt is tiszteletben fogom tartani.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2017. 02. 15. Szerda Délelőtt 10: 35
