PETŐFI NYOMÁBAN

   Itt ülök a kőpincei forrásnál az évszázados bükk – matuzsálem emlékező lombjai alatt. Cuha völgyi mélyből sziklák közül halkan csobog a Cuha patak, hogy elvigye a Bakonyi erdők álmát messze a tengerek felé. Mennyi vihart, mennyi történelmet ért már meg ez a büszke bükkfaóriás. Itt itatta lovát Vak Bottyán kuruc generális. Innen egy kőhajításnyira a barlangjukból indultak a betyár legények Kossuth zászlója alá az 1848 – 49 – es szabadságharc idején. Nézem a fa törzsét, hatalmas ág – bogát. Nincs egy szemernyi hely, ahol ne lenne rajta belevésett írás, évszám. Az írások sok – sok idő múltán már egybeforrtak.

   Régi öregek a századfordulón még emlékeztek Petőfi Sándor két betűs nevére is. Petőfi mikor a pápai református kollégiumba diákoskodott, a Bakonyi erdőségbe is ellátogatott s itt pihent meg ez alatt a fa alatt s nevét háncsaiba belevéste.

   Ülök az ősfa ág – boga alatt… mintha a nagy költő Petőfi lelke barangolna itt a nagy őszi csendességben. A lelkemben minden oly csodásan megszépült. Végtelen öröm tölt el, hogy itt a Bakonyi rengetegben ringatták bölcsőm. Életem úgy adódott, hogy sok országot, sok helyet bejártam, de ezt a tájat, ezt a hazát, soha nem adnám semmiért.

   Ülök az ősfa ág – bogai alatt – s lelkemben átforrósulva egy régi dalt dudorászok szép halkan:

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország.

Most az ősfa mesélni kezd szívemnek régi – régi nagy időkről.

Nagy Bálint

További fotók az itt megjelent cikkel együtt megnézhetők az alábbi linkre kattintva:

https://www.facebook.com/balint.ifjnagy/posts/1479296662104972