NYÍLNAK MÁR A HÓVIRÁGOK BAKONYSZENTKIRÁLYON A KŰMALOMNÁL… Gyermekkorom Nőnapi emlékei.


NYÍLNAK MÁR A HÓVIRÁGOK BAKONYSZENTKIRÁLYON A KŰMALOMNÁL…  Gyermekkorom Nőnapi emlékei.


Kedves Hölgyek!

 Istentől Áldott és Boldog Nőnapot, Jó Egészséget Kívánok Mindnyájatoknak-:)))

Szeretettel: Bálint


NYÍLNAK MÁR A HÓVIRÁGOK BAKONYSZENTKIRÁLYON A KŰMALOMNÁL…

Gyermekkorom Nőnapi emlékei.


  Manapság, mikor a Hóvirágok nyílnak az élőhelyükön, ismételten hivatalosan értesítenek a médiákon keresztül mindenkit, hogy vigyázzanak a szedésével, főleg az árusításával, mert olyan drága, hogy súlyos büntetésre számíthat az, aki visszaél ezzel. Hivatalos források szerint 2005 óta nyilvánították védetté és az eszmei értéke 10 000 Ft, ezért még egy szál letépését is pénzbírsággal büntetik adott esetben. Főleg, ilyenkor, Március 8 – án a Nők Napján válik újból érdekessé, mert bizony a szépsége valóban olyan, hogy a Tavasz virágai közül nekem mindenképpen az első helyen áll már régtől fogva. Talán azért is, mert olyan emlékeim fűződnek hozzá, amelyek máig tartón és kitörölhetetlenül belém ivódtak, hiszen a Szülőföldemet, a Szépséges Bakonyomat juttatják eszembe és természetesen Drága Szüleimet, hiszen a mai történetem is szorosan összefügg velük.

     Édesapám olyan ember volt mióta én ismerhettem, aki az érzelmeit nehezen tudta kifejezésre juttatni. Bizonyára az ifjúságában más volt, de hozzám képest idős fejjel az Ő kedveskedései is érdekes módon nyilvánultak meg. Nagyon szerették egymást Édesanyámmal, ezt az életem során, mikor velük éltem gyermekként és egy ideig felnőttként is, gyakran tapasztalhattam. Talán a paraszti világ mindennapos gondjai és nehézségei tették, vagy valami más, de nem volt az - az odabújós, szeretgető, becézgető viszony, mint ahogyan manapság a szoros párkapcsolatban élőknél megnyilvánul és mégis. Tavasszal, Nyaranta és Ősszel, a mezőn, vagy az erdőn dolgozva, mikor virágba borulva virított minden, szinte mindennap mikor hazajött, egy kis csokorra valót hozott ezekből és átnyújtotta Édesanyámnak. Nem felejtem el sohasem, ahogyan Édesanyám ezt a gesztust milyen hálatelt mosollyal jutalmazta, amihez nem kellettek szavak sem, mégis mindketten tudták, hogy az igazi összetartás és szeretet ilyen szerény formájának is milyen nagy jelentősége van azokban a pillanatokban.  A virág egy kis dunsztos üvegbe került, ha rövid volt a szára, de ha hosszabb, akkor egy vázába virított mindaddig, míg el nem hervadt. Kertünkben és nagy udvarunkban is sok virág volt, de ezek a határban és erdőben szedettek mégis másként épültek be a szeretetteljes kis otthonunk világába.

    Egy kicsit a történetemben előreszaladva megemlíteném azt, hogy mikor Drága Édesapámat búcsúztattuk 1998 – ban történt halálakor, egy régi barátja, aki pásztorember volt valamikor, tudván, hogy mennyire szerette a Természet szépségeit a következő gesztussal búcsúzott tőle:

Molnár Elek bácsi kiment a mezőre és szedett egy szép csokor virágot és azt helyezte rá a sírhalomra, könnyeivel küszködve, némán.

   Emlékszem arra is, amikor legelőször szólt nekem Édesapám gyermekkoromban, az egyik évben Március 8. napján délelőtt, hogy menjek el vele ki a Természetbe egy kicsit gyönyörködni, mert aznap éppen nem volt sürgős semmilyen mezőgazdasági munka. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, de aztán halkan, hogy Édesanyám meg ne hallja, a következőket mondta:

-Gyere fiam, elmegyünk a Kűmalomhoz (a Bakonyszentkirályi határban Bakonyszentlászló felé vezető út jobb oldalán elterülő erdős terület. Kőmalomnak hívják ma is, de mi csak a faluban az említett módon szoktunk róla beszélni) Anyádnak Hóvirágot szedni.

   Ennek nagyon megörültem, mert azelőtt még nem jártam ott sem egyedül, sem vele, csak hallottam róla. Úgyis történt és elindultunk szépen, lassan, komótosan, hogy mire az ebéd elkészül, haza is tudjunk érni. A távolság nem volt vészes még nekem sem, Édesapámnak meg főleg, hiszen ennél jóval nagyobb területet is be szokott járni munka közben a határban. Az idejét nem tudom megmondani ennyi idő távlatából, de fél óra alatt biztosan odaértünk és bekanyarodtunk arra a területre, ahol már nagyon szépen virítottak a fehér Hóvirágok. Ennyi gyönyörűséget előtte még nem láttam sohasem. Mindketten szedtünk egy szép csokorra valót, hiszen abban az időben még nem voltak szedést korlátozó előírások. Nem volt olyan, mint manapság, hogy mennyi az eszmei értéke és szabad – e szedni, vagy sem? A terület az Erdészeté volt, de Zsargó Gabi bácsi, aki az erdőség gazdájaként egyáltalán nem foglalkozott ezzel.

   Visszafelé már kicsit gyorsabban haladtunk, mert kezdtünk éhesek is lenni, én pedig kíváncsi voltam arra, hogy Édesanyám mit szól majd, mikor átadjuk a szép virágokat. Az udvarba érve éppen kint volt a gádorban (folyosó) és már a kapu nyitására odafigyelt, észrevette az érkezésünket. Odaszaladtam hozzá és átnyújtottam a kis csokromat, majd Boldog Nőnapot kívántam neki. Magához ölelve hálásan simogatva vette át és láttam, hogy kicsordulnak a könnyei. Édesapám türelmesen megvárta ezt és csak azután adta oda Ő is a kis csokrát, valahogyan a következő szavak kíséretében:

-Irén, hoztam én is egy kis virágot.

 A fiadnak megmutattam, hogy merre található az erdőben.(Édesapám mindig így szólította Édesanyámat, a keresztnevén. Azt nem tudom, hogy egymás között akkor, vagy fiatalabb korukban becézték – e egymást valahogyan, de ez most már soha nem fog kiderülni, mert Mindketten Elmentek Örökre.)

Később Édesapám az udvarunkba is meghonosította erről a helyről a Hóvirágot, de még távolabbi helyekről, talán Porva környékéről, ezt sem tudom már biztosan, Tőzikét is telepített hozzá, amik idővel szépen el is szaporodtak. A Párommal, Terikével, pár évvel ezelőtt honosítottuk meg itt is Gyulán a kertben, mert Hóvirág az volt, de Tőzike nem. Már szépen kezdenek itt is elszaporodni, mint régebben, mikor Medvehagymát telepítettünk, azt meg a Zirci erőből.

   Ma, mikor megemlékezünk szinte az egész világon a Hölgyekről, nem felejthetem el soha azt a Szeretetet, amit Édesanyámtól és Édesapámtól kaptam, Tőlük magamba szívtam. Azt a Tisztességet, Becsületet, Hazaszeretetet, Hűséget, Hitet és még hosszan sorolhatnám, mert ha így tennék, hogy elfeledem, akkor nem is lennék méltó örökösei az Ő szellemiségüknek. Hóvirágok és Tőzikék és még sok más gyönyörű virág, amit ma a Hölgyeink megkapnak, ne csak most juttassák eszünkbe Férfitársaim azt, hogy megemlékezzünk Róluk. A Hölgyeink, Nagyanyáink, Édesanyáink, Lányaink, Lány unokáink megbecsülése ne csak egy évben egyszer, vagy csak majd az elkövetkező Anyák napján jusson eszünkbe, hanem egész évben, mert Megérdemlik Mindnyájan.

   Most, hogy az emlékezet lezárásához közeledem, azért kibújt belőlem a lírikus énem is, melynek következtében ezzel a szerény Szonettemmel is szeretnék tisztelegni a Hölgyeinknek, mert mint ahogyan az előbb már írtam, Megérdemlik. A versem így hangzik:

 

 

SZÉP HÖLGYEINKNEK MI

VAGYUNK A PÁRJA…

Nőnapi gondolataim

 

Szép Hölgyeinknek mi vagyunk a párja,

Férfitársaim, ezt ne feledjük el!

 Mindenkinek van, vagy volt Anyukája,

Akikről a madárka is énekel.

 

Ma csak Róluk szóljon majd minden ének,

Mert a mi Hölgyeink oly Drágák nekünk,

Hogy Róluk dalolják utcazenészek

Azt, hogy velük Szebb és Jobb az Életünk.

 

Ne csak a virágoknak garmadája

Jelentse ma azt, hogy Szeretjük Őket,

Hanem Mindennapok Harmóniája

 

Áradjon Rájuk, amit tőlünk kapnak

Egész évben, Ne Csak a Mai napon.

Mutassuk meg: Örökké Megmaradnak!

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2017. 03. 08. Szerda Délelőtt 10: 35

 

https://www.youtube.com/watch?v=706gjiSgya4

 

 

 

 


Szerkesztés dátuma: szerda, 2017. március 8. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 171


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: