ELMEGYEK
Ha majd zúgni kezd a malomkerék
S megőrli halkan az álmaimat,
Ha majd a nyárból itt maradt virág
Reszkető ágon tűnő nyárt sirat,
Dértől zokognak az őszi kertek,
Tépett szívvel én akkor elmegyek.
Te itt maradsz, de engem ne feledj,
Emlékezzél rám dalban, virágban.
Rejts el mint lobogó égi oltárt
Emlékeid drága templomában,
S ha majd az égiekhez érkezek,
Szívednek halkan vissza izenek.
Nagy Bálint
