ÉDESANYÁMNAK

Ahol bölcsőm ringott egyszer, régen,

Vadgerle búgott a vén eperfán,

Kicsi hajlékunkba vissza tértem,

Szívemet hoztam drága jó Anyám.

Nem tudom, mily szóval köszöntselek –

Édesanyám, az Isten áldjon meg!

Honnan jöttem -? ne kérdezd jó Anyám

Csillagokba tört egyszer rég utam.

A vágyak szárnyán lobogva mentem…

Elestem – és járok boldogtalan.

Úgy állok, mint szakadt levél a fán,

Töröld le a könnyem Édesanyám!

Arcod halvány, fehér lett a hajad.

Kínos élet hajlította hátad.

Csendesen jársz, halk lett a beszéded,

Te csak mindig a szenvedést láttad.

Három szép fiadból a legjobbat

Ott siratod szomorufűz alatt.

Emlékezem a régi időkre:

Hogy mentél éjjelen, nappalon át

Miértünk – s mi hálátlanok lettünk,

Megtagadtuk ajkad drága szavát.

Édesanyám, világ bárhogy néz is,

De Te ugy – e, megbocsátasz mégis.

Fogadd el gyermeki imádatom,

Hadd pihenjek meg szárnyaid alatt.

Tipegj felém – hisz Te olyan jó vagy –

Fogadd vissza tékozló fiadat.

Hadd köszöntsön ma a szívem a szám:

Élj örökké drága Édesanyám!

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály