Édesapám Bakonyszentkirályi parasztköltő ifjúkori verseiből hozok fel a napokban párat. Ezt a versét pár hónappal 16 éves kora előtt írta.
HONFOGLALÓK
Messze kelet regényes bércein
Éltek őseink harcban tüzesen
Vitézi tetteikről híresek
Nem tudának meglenni csendesen
Ezek közül egy ifju dalia
El indult portyázva nyugatra
Látott itten sok minden jót szépet
Tetszett neki a ringó természet
Ment vágtatott hófehér paripán
Csillag hullott lova lába nyomán
Látott magányos kies bérceket
Arany kalászokkal telt réteket
Mind ez tetszett neki ugy annyira
Gondolt is ő valamit magába
Hisz ez jó volna az ő népének
Kik idegen nép közt vergődének
Vissza fordította paripáját
Megrántotta szín – ezüst kantárját
Ment a paripa oly sebességgel
Hogy még a gyors szélvész sem érné el
Árkot bokrot hagyva maga után
Vissza jöttén meg örült hős Turán
Elbeszélé az ifju dalia
Hogy milyen a Duna Tisza tája
„Arany kalász reng gazdag rónáin
Arany hal uszkál bőven tavain
Erdeiben nagy a vad állomány
Egyszóval gazdag tartomány”
Hallgatták a törzsfők merőn nézve
Az ifjuhoz néhány szót intézve
Daliás ifju köszönjük neked
Néped s népünk iránt szereteted
A törzsfők ezt elmondják Álmosnak
Mit az ifju beszél… jó uroknak
Megyünk hont foglalni el nyugatra
Szól az ősz vezér harsog a szava
Kirántja kardját nyugatra vágja
Megyünk fel népem szebb s jobb hazába
A törzsfők ezt ámulva hallgatták
Könnybe jött szemök honuk siratták
Alig hogy a nap nyugovóra tér
Kárpátok alján magyar nóta kél
Bús magyar nóta halkan tova száll
Duna Tisza közt hirtelen megáll
Meg áll s felrebben üzenetet visz
Az őslakó nép csak néz de nem hisz
Ez a vad pogány nép feldul mindent
Új hazát akar magának itt bent
Másnap hajnalban riadót fujtak
Az ősföld lakói meghódoltak
Hódoltak a magyar dicsőségnek
Ajándékot hordtak a vezérnek
Azóta a magyar e földön él
Gondolatival olykor szárnyra kél
Elrepül a régi ős hazába
Elrepül s ujra vissza száll magába
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály 1930. Június 21.- én
