MINT EDDIG, KÉTEZER - TIZENKILENCBEN
SEM FOGADKOZOM…
Mint eddig, kétezer - tizenkilencben sem fogadkozom,
Mert tudom, hogy ebben az esztendőben sem unatkozom,
Amennyiben „libák el nem tipornak”, ahogyan mondják
Felénk a Bakonyban és Újév elején eldalolják.
Múltamat mindig felvállaltam és ma is ezt teszem,
Senki ne mondja nekem, hogy milyen legyen az életem
Akkor, ha nem egy útvonalon szeretnék vele menni,
Jobbról és balról „Ki a jobb Magyar” témán vitatkozni.
„Vastagnyakú Kálomista” vagyok, aki az Ősmagyar
Mivoltomat is vallom, amely, ki nem tudja, mit takar,
Az soha nem fogja megérteni, hogy mit és miért teszek,
Mikor magam által kiválasztott útvonalon megyek.
Mint eddig, kétezer - tizenkilencben sem fogadkozom,
Mert tudom, hogy ebben az esztendőben sem unatkozom.
Ha azok a „kislibák” márciusig nem tipornak el,
Akkor hetvenegy évemet átlépve majd az érdekel,
Hogy az én egészségem látványosan el ne romoljon,
Múzsa csókjának után táplálása is megmaradjon.
A szívem továbbra is tudjon Szerelmesen dobogni,
Az egész lényem ne szűnjön meg Szeretetről dalolni,
Hiszen az életem soha nem volt gyűlölködő, hamis,
Mert mindig tettem érte tőlem telhetőleg magam is.
Boldogságban Szeretném Életemet Tovább Úgy Élni,
Hogy az Isten Haragjától Se Kelljen Sohase Félni.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2019. 01. 01. Kedd Délelőtt 11:00
