Nótás kedvű öreg legény
Éldegél a domb tetején.
Vissza viszi néha álma
Elmúlt régi szép világba.

Ha kilép az udvarába,
Csak a kéklő hegyet látja,
Sírnak a fák körülötte,
Ki – kihullik fájó könnye.

Hová lett a régi világ,
Ifjúság, szerelem, virág…
Elszáll minden messze, messze,
Nem marad más, csak emléke.

Mikor még rózsás sapkával,
A szívében ifjú vággyal,
Ott küzdött a véres fronton,
Hidat vert a Dnyeper folyón-

Nótás kedvű öreg legény,
Haja deres, rokkant szegény,
Tudja, nem sok lehet hátra,
Nagyot iszik bánatába.

Nagy Bálint

Megjelent a Bakonyszentkirály, Bakonyoszlop, Csesznek
KÖZÉRDEKŰ KÖZÖSSÉGI KALENDÁRIUM
1989 – 1999. kötetében

Aki ismerte Géza bácsit az tudja, miért tettem fel ezt az illusztrációt.