A „TÉJJA”

   1962 – 66 között éltem Győrben. A MÜM 400 – as Iparitanuló Intézetben tanultam ki a vasesztergályos szakmát az 1962 – 65 –ös tanévben. Ottlétem alatt legnagyobb részben Újvárosban laktam, a Rábca töltéstől nem messze lévő utcában, amelynek máig „Újító utca” a neve. Legalábbis 2009. 08. 25 – én mikor ott jártam, még így nevezték. Majdnem 3 évig itt laktam a Nagynénémnél, Nagy Jánosnénál az unokatestvéremmel, Sanyival, akivel együtt végeztük el az iskolát a fent nevezett intézményben. Sajnos, az 1965 – ös árvíz miatt el kellett költöznünk a Belvárosba, albérletbe, mert ebben az utcában is veszélyes volt egy ideig lakni, hiszen a Rábca töltésen átcsaptak a hullámok erre a területre is.

Mariska néném akkor már nyugdíjas volt. Előtte a Győri Keksz és Ostyagyárban (Úgy emlékszem, akkoriban ez volt a neve. Később úgy tudom, ez is megváltozott) dolgozott sokáig. Még akkor is, mikor nála laktunk, sokszor ballagott el és kedvezményes áron hozott nekünk nápolyit, amit akkoriban egyszerűen, csak „Speciálnak” – hívtak és nekem is ez jut az eszembe, ha néha veszünk a boltba valamelyik fajtából.

   Nagyon aranyos asszonyka volt, aki mindig kedvezni szokott nekünk. Rendszeresen főzött és abból nekünk is jutott, nem kellett ezért külön gondoskodnunk magunkról. Természetesen Áldott Emlékű Szüleink ezt neki meghálálták azzal, amit meg Ők termeltek Szülőfalunkban Bakonyszentkirályon. Nyári időszakban sokszor főzött lecsót is, amiről ma sem feledkezem el, mert kedvencem, csak az volt vele a probléma, hogy egy kicsit, (szinte mindig) túl zsírosan készítette én pedig, ugyan szeretem, ha szaftja van, de inkább paradicsomos. Erről már írtam egy kis rövidprózát pár éve, aki kíváncsi rá, elolvashatja az alábbi linkre kattintva:

https://www.facebook.com/balint.ifjnagy/posts/1467427406625231

    A lakásokban itt a külvárosban akkor még nem volt a lakásokba bevezetve a víz, de minden utcában volt kint nyomóskút és onnan hordtuk be vödrökkel a lakásba, mikor szükség volt rá a főzéshez, fürdéshez és természetesen ivóvíznek egyaránt.

 Kicsi gyermekkorom óta szinte napi rendszerességgel fogyasztok teát. Valamikor odahaza Bakonyszentkirályon Édesanyám szokta elkészíteni, ami nem volt ugyan sokféle alapanyagból, mert akkoriban igazából csak Hárs és Csipke volt (mi csak Bicskének hívtuk és én máig is így nevezem) amit legjobban ismertünk és abból készítettük. Filteres teák akkor még nem voltak nálunk ismertek. Előtte való években, ég kisiskolás időszakomban is rendszeresen voltam nála nyaralni és különféle szavakat meg kellett tanulnom, amiket, mint Bakonyi lurkó nem ismertem. Egyszer is szólt Mariska néném, valahogy imigyen:

-Kisbálind! Hozzál be egy Ampa vizet, mert elfogyott! (Itt meg kell jegyeznem, hogy engemet így hívtak még a Szülőfalumban is később felnőtt fejjel az ottani idősebb emberek, mert mindenkivel tisztelettudóan viselkedtem, rendszeresen köszöntve őket)

   Először csak néztem, mint az a bizonyos Jani, vagy Jenő a Moziban, mert még életemben nem hallottam ezt a kifejezést. Halkan visszakérdeztem:

-Mit tetszett mondani Mariska Néném, mert nem tudom, mi az - az „Ampa”?

Erre elnevette magát és azzal a megszokott, kicsit rekedtes hangjával (hangszál problémái voltak) így válaszolt:

-Tényleg nem tudod?

Mifelénk a vödröt nevezik így.

Egy életre szólóan megjegyeztem és máig is még álmomból felriasztva tudnám, hogy mihez nyúljak adott esetben és helyen, ahol még létezik vödör erre a célra.

   Egy kicsit elkalandoztam ugyan, de mégis úgy gondolom, hogy nem volt haszontalan, hiszen bizonyára lesznek olyanok, akik számára mégis új információval tudtam szolgálni ezzel a kis kitérővel. Egyszóval, szeretem a teát, amit ma már legtöbb esetben a Párommal a kertünkben termesztett gyógynövényekből főzünk. Mariska néném is mindennap kedveskedett nekünk hol kakaóval, vagy teával, mihez volt inkább kedvünk. Érdekessége volt még ennek az is, hogy mikor rákérdezett, egy kicsit megnyomta a hangsúlyt, emlékeim szerint imigyen:

„GYEREKEK, FŐZZEK EGY KIS TÉJJÁT?”

   Mivel Terikével mi is rendszeresen fogyasszuk, néha én is így teszem fel a kérdést, mert ilyenkor eszembe jutnak a Nagynénémmel együtt töltött időszakok.

LEGYEN ÁLDOTT, MÉG AZ EMLÉKE IS!

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2020. 02. 17. Hétfő Délelőtt 10:05