KEDVES BARÁTAIM ÉS ISMERŐSEIM!
Holnap lesz 20 éve, hogy ezt a versemet megírtam. Akkor sem bántam meg és most sem teszem, mert a helyzet ma már nem ugyanaz, mint akkor volt.
Elkeserítő, amit érzek, hogy nem ugyanaz, hanem még sokkal rosszabb ezen a téren. Ma már vadidegen emberek ölni tudnának az általuk vélt igazuk mellett jobbról és balról, párt, politikai és vallási hovatartozástól függetlenül.
Bizakodó vagyok, de az voltam 20 évvel ezelőtt is, mikor ez a szerény írásom megszületett. Ma már még jobban ott tartunk, hogy egyesek akarják megmondani azt akár nekem, vagy éppen másnak, hogy Ki a Magyar!!!
Most is ugyanolyan szomorú vagyok, mert én tudom, hogy semmit nem változtam ahhoz képest, mikor húsz évvel ezelőtt odaültem a számítógépem elé és belepötyögtettem a szomorú és egyben dühös gondolataimat. Akkor is bántott a Békétlenség, a széthúzás, a marakodás, a gyűlölködés, mint ahogyan most is. Nekem már szememre vetették itt a Facebookon is, hogy gyűlöletet szítok, pedig én csak az itteni, mások által feltett megosztásaimmal, valamint vers és prózai írásaimmal azt próbálom bizonyítani, hogy a Békétlenség manapság ugyanúgy jelen van és mardos bennünket, mint húsz évvel ezelőtt.
Ezen a téren nem változott semmi. Minden egyes sorát vállalom és sajnálom, bár akkor se kellett volna megírnom, de úgy gondolom, semmit sem veszített az aktualitásából.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 04. 25. Szombat
KI A MAGYAR?
„Nép – Nemzeti Magyar vagyok!
Halljátok ti Gaz Magyarok!
Én mondom meg ki tart velem,
Ki foghatja meg a kezem!
Ki árulója e honnak,
Semmit Se a Koldusoknak!”
Hangzik sokszor harsány szóval,
Nem törődve Magyar Honnal,
Sem a ranggal, sem a korral,
Állítja ezt dérrel – dúrral
Ki a köpenyét forgatja,
Ki az elveit feladja,
Becsületét egy tál lencséért,
Vagy egy tál érett cseresznyéért
Elcseréli, avagy eladja,
Magát Igaz Magyarnak vallja.
Azt hiszi, hogy mindent tehet,
Elzavarja, azt ki szeret,
Aki bölcsen mellénk állva,
Zsarnokságot nem komálva
Szembeszállna teljes szívvel
Azzal, aki nem is tisztel
Saját magán kívül senkit,
Földbe döngölve mindenkit.
Akkor Hát Most Ki a Magyar?
Ki – kivel tart s mit is akar?
Keresztény vagy ateista,
Bélyegét most hol is hordja,
Homlokán, vagy köpönyegén,
Vajon hol van most a remény?
Magyar Vagyok Igaz Hittel,
Nem törődve ki mit tippel
Rólam hogy kihez tartozom,
Magyarország az Otthonom!
Itt élek és itt dolgozom,
Elmélázva gondolkozom
Azon, hogy a béke útja
Ne vezessen háborúkra.
Minden fűszál, minden cserje,
Kis madárka énekelve
Azt hirdeti: Magyar Vagyok,
Nézzetek Rám Ti Ordasok!
Aki magát Magyarnak vallja,
Bélyegét másra nem ragasztja,
Az a Magyar Mindörökre,
Ki e jussot örökölte.
Honfoglaló Ősmagyarok
Ránk békességet hagytatok.
Kétezer év távlatából,
István király államából
Ne csináljunk rablófészket,
Ősök árnya megkísérthet
Ha szétdúlva acsarkodunk,
Ki a Magyar? Vitatkozunk.
Béke legyen! Húzd ki magad!
Állj a gátra, melled dagad
Akkor, ha a békejobbal
Megbékélsz vélt haragossal,
Ki azt hiszi különb nálad,
Leterheli mindkét vállad.
Emelt fővel nézz előre,
Tekints a boldog jövőre!
Mutasd meg, most hogy a Magyar
Végre békét, nyugvást akar.
Kéz a kézben összefogva,
Vidám nótára fakadva,
Acélos szép tekintettel,
Szívből jövő őserővel
Hidd El, Magyar Csak Így Lehetsz,
Biztos Célba Csak Így Érhetsz!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2000. 04.26.
https://www.youtube.com/watch?v=dxU5MRIMQjA&feature=youtu.be