AZ EMLÉKEK BÁRMENNYIRE
FÁJNAK, ÖRÖKRE VELÜNK MARADNAK…
Mindenszentek és Halottak Napján Szomorúan Emlékezem.
Az emlékek bármennyire fájnak, mindvégig velünk maradnak,
Hisz elmúlás, földi léttel való szakítás, de Ők haladnak
Örökkévalóság tiszta országába kikre most gondolunk
Szomorú szívvel és sírjaikhoz csendben elzarándokolunk.
Csendben letesszük koszorúinkat, virágainkat, meggyújtjuk
Mécseseinket és kezeinket imára összekulcsoljuk.
Ismét távol vagyok Szeretteim emlékhelyétől, de szívem
Minden melegével a Protestáns Himnuszunkat éneklem:
„Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk
Hajlékunknak!”Vajon mikor emlékezve most elgondolkodunk,
Hogy ennek ellenére Szeretteink az Isteni hajlékból
Fiatalon, vagy idősebb korban elmennek földi világból,
Isten Mindent Látó Szeme vajon megérti – az itt maradtak
Fájdalmát, akiknek a könnyei, ha idővel elapadnak,
De a sebek csak hosszú idő múlva lassan gyógyulnak csak be,
Mert elveszítettek fájdalma az ember igaz természete.
Szüleim, Nagyszüleim, Krisztusi korban elment Leánykám,
Valamint már régebben szintén fiatalon meghalt Nagybátyám,
Ki reverendában szolgálta az Urat rövid földi életében,
Mennyei Világban Engem is Vártok Majd Fénylő Dicsőségben?
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 11. 01. Vasárnap Délelőtt 9:50
Mindenszentek Napján
