ELVESZETT A FÉNY.

Te voltál a lelkem drága csendje,

Te voltál a fény az életemben.

Kezed szelíden szívem emelte -,

Termő ágak virultak a kertben.

Valahol csendes vizek partjainál

Zenélő sziget volt az életem.

Múzsák berkeinek árnyainál

A boldogságról zengett énekem.

S egyszer Valahol vihar közelgett:

Hegedű tört, kihalt a költemény.

Elvesztettem a jót, csendet, szépet

Uram Te adtad… s elveszett a fény.

Bakonyszentkirály, 1952. X. 6 – án.

Nagy Bálint