FENYVES ERDŐK

Hívnak, várnak a zúgó fenyvesek

S ölükben csengő ringó kis patak.

Ottan vár rám hamis lány, szerelem,

Csalfa szemek ott boldogítanak.

Éjszakánként, ha el – elbolyongok,

Szabad mezőn csillagos ég alatt,

Fenyvesek közt ezer színben látom

A lombokat s a síró habokat.

Csókos bájjal ring a szomorú hold.

Varázsfényt hint távol várromokra.

Suhogó szél bús melódiáin,

Remegve hajlok könnyes imákra.

Egy könny kihullik a rezgő avarra.

Feléd suhannak dőre álmaim.

Feléd sír a szerelmes kis patak,

Csengő, hullámzó, síró habjain.

Zöld erdőn, ha dúdolva jár a szél,

Egy vágy lengeti borús lelkemet.

Erdők ölén, pici házikóban,

Veled merengni boldog életet.

Veled a mesés ringó érparton,

Szeretnék élni boldog életet.

Madárdallal mélázna énekünk,

Zúgó, örökzöld fenyvesek felett.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály, 1932