STOROSHEVOJE

Storoshevoje véres erdejében

Harcát napokig állta az üteg.

Ajkak némultak el – ömlött a vér,

A földet pirosra festette meg.

Fák tetején fent ember – cafatok-

Ágyuk nyögtek, gránát, bomba hullott.

Reszketett minden talpalatnyi föld,

Szétömölve járt a poklok pokla.

Véresen dőlt az ágyúkerékre

Haló honvéd – s anyját sóhajtotta.

Leszakadva láttam véres fejet

S egy kézfej a levegőből esett.

Elveszett majdnem mind a hős tüzér,

Kezelő az ágyúnál alig volt.

De az ütegnek győzni kellett, mert

Egy tüzérszív száz helyett dobogott.

-Az ütegből mi, akik még élünk,

Storoshevoje sose feledünk.

Nagy Bálint

A Donparton 1943. Január 5. Nagy Bálint és Szabó Pál