Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel... 

A nap sugarai átölelik a mezőt, Virágok nyílnak, mint gyémántok a fűben.
 A madarak dalolnak, a szél susog,
Tavasz reggelén minden életre kel.

A patak vize csobogva kanyarog,
 a fák lombja zölden hullámzik a szélben.
 A természet mosolyogva boldogan ébred,
Tavasz reggelén minden életre kel.

Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok... 

Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.

Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.

És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan

Debreceni Zoltán - Szegénység...

Szegénységben nőtem fel egy tanyán a vadvirágok között.
Volt mikor az éhség több napra a házunkba költözött.
Szegény anyámra mégis mosolyogtam.
Puha kenyérre finom szalonnára gondoltam.
Szegény anyám rám nézett vissza mosolygott.
Majd a nyakamba borult és sírva zokogott.