 |
|
Debreceni Zoltán - Gyönyörű tavasz...
A Nap sugarai táncolnak a reggeli harmatban,
mint apró gyémántok a fűszálakon.
Az ég kékje öleli át a földet,
mint egy végtelen szerelem.
A madarak dalolnak a lombok között,
szerenádot zengve a hajnalnak.
A virágok kinyitják szirmaikat,
és a szél halkan susog a fák között.
Egy új nap köszönt ránk, reményt és lehetőséget hozva.
Sétáljunk ki boldogan a zöldellő mezőre és hagyjuk,
hogy a nap mosolyogjon az arcukra.
Kisvejke: 2013.04.25
|
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág.
|
Debreceni Zoltán - A múltamból perceket lopok...
Hideg éjszakákon elkerül az álom,
bársonyos arcodra gondolok.
Fáradt vagyok aludni szeretnék,
de miattad aludni nem tudok.
Cserépkályhában akácfa lobog,
Hidegben ez ám a jó világ!
A múltamból perceket lopok,
álmosan is olyan jó gondolni rád.
Őrzöm szép szemed szinét,
bőrödnek kellemes illatát.
Kergetem mindig az emléked,
de hozzám még is visszajár.
|
Cigány író tollából
 |
Keserű dalt hallok,
nagyon messze távol.
A nyár búcsuzik sírva,
a jó apám sírjától.
Eső formájában könnyet hulajt rája.
Aztán elmegy innét búsan,
messze Afrikába.
Elmegyen itt hagyja,
szép Magyarországot.
Mert az ősz veszi át tőle,
a gyögyörű szép
