Édesapámnak egy 18 éves korában írt verse,
amit itt még nem publikáltam:
ELSŐ SZERELEM EMLÉKÉRE.
Hófehér karjaidra borultam,
dobogó szivem lázasan dalolt.
Harmat szitált a zúgó hegyeken,
A hold az égen fájón ragyogott.
Kigyúlt az első, tiszta szerelem.
Kihullott szádból:én…én szeretlek…
A fák, az ég volt velünk senki más;
Zokogtak az őszbeborult hegyek.
Lobogott szemed, szád csókra égett.
Én, én az elmúlásra gondoltam.
A fákra néztem, ugy fájt valami
s az őszbe halkan belezokogtam.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály 1932
