CSENDESEN FOLYDOGÁLÓ…
HAMVAID LEHULLVA TOVATŰNNEK
Csendesen folydogáló Gerence vizében,
Sorsunknak lágyan szép hullámzó tengerében,
Múló Emlékeink visszatérő zugában,
Boldog óráknak nem halkuló dallamában
Most és Mindörökké szívünkben megmaradsz
Akkor, ha patak vize lakójaként szaladsz.
Tovatűnsz a kanyargó erdei mederben,
De itt leszel szeretteid emlékeiben.
Örök nyughelyed lesz a Végtelenség sodra,
Gerence patak, aki gyermekkorod látta
Egykoron és most befogadja hamvaidat,
Tovaviszi egykoron volt szép álmaidat.
Erdőszéli kicsiny gyönyörű patakocska,
Rajta ez az átívelő szilárd hidacska
Tanúja lesz mindjárt a váratlan csodának,
Mikor a hamvak lehullva eltávozának.
Csendesen folydogáló Gerence vizében,
Sorsunknak lágyan szép hullámzó tengerében
Számunkra már csak az emlékek maradhatnak,
Melyek kitörölhetetlenül nem szaladnak
El folyó sodrával abba a Végtelenbe,
Amely a víznek sorsa ebbe a mederbe.
Könnyek kísérjék azt, ki most elmegy Örökre,
Nem térhet vissza többé a földi örömre.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2012. 03. 13. Kedd este 22:20
Ezt a versemet Bakonybélben (Veszprém megye) mondtam el, egy nem szokványos búcsúztatás alkalmából. Egy helyben született és nyugdíjasként újra visszajött Hölgynek az volt az utolsó kívánsága, hogy a Bakonyi falucska szélén folydogáló Gerence patakba szórják a hamvait halála után. Szeretett férje teljesítette az utolsó kívánságát, amikor felkért a búcsúztatásra és én ezzel az alkalomra írott versemmel is megemlékeztem erről.
Gerence patak Bakonybélben. A felvételt Kaufmann Ferenc Zirci kitűnő fotós Barátom készítette. Hálás köszönet érte.
