FENYVES ERDŐK
Hívnak, várnak a zúgó fenyvesek
S ölükben csengő ringó kis patak.
Ottan vár rám hamis lány, szerelem,
Csalfa szemek ott boldogítanak.
Éjszakánként ha el - elbolyongok,
Szabad mezőn csillagos ég alatt,
Fenyvesek közt ezer színben látom,
A lombokat s a síró habokat.
Csókos bájjal ring a szomorú hold.
Varázsfényt hint távol várromokra.
Suhogó szél bús melódiáin,
Remegve hajlok könnyes imákra.
Egy könny kihullik a rezgő avarra.
Feléd suhannak dőre álmaim.
Feléd sír a szerelmes kis patak,
Csengő, hullámzó, síró habjain.
Zöld erdőn ha dúdolva jár a szél,
Egy vágy lengeti borús lelkemet.
Erdők ölén, pici házikóban,
Veled merengni boldog életet.
Veled a mesés ringó érparton,
Szeretnék élni boldog letet.
Madárdallal mélázna énekünk,
Zúgó, örökzöld fenyvesek felett.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály