BÚCSÚZOM A SZÜLŐI HÁZTÓL,

AMELY MA MÁR CSAK EMLÉKEIMBEN ÉL…

Búcsúzom a Szülői Háztól, amely ma már csak emlékeimben él,

Búcsúzom az udvarától, ahol minden fűszál csak múltról mesél.

Búcsúzom boltíves szobák mennyezetétől, folyosótól, padlástól,

Búcsúzom a gyümölcsfáktól, minden, az udvarban nyíló szép virágtól.

Búcsúzom a ház előtti két magas, égbe felnyúló fenyőfától,

Búcsúzom az udvarnak minden egyes emlékidéző zugától.

Búcsúzom az udvarban ágaskodó öregedő vén diófáktól,

Búcsúzom a kertben lévő „csúcsos”, szintén vén körtefától.

Búcsúzom a ház melletti külső „pottyantós”, fából készült „Buditól”,

Búcsúzom, a már régtől fogva nem használt udvari disznóólaktól.

Búcsúzom a gyermek és ifjúkorom felhőtlen, gondtalan világától,

Búcsúzom Édesanyámnak a gyönyörű szép ragyogó mosolyától.

Búcsúzom Édesapámnak a kitartó, hűséges Magyarságától,

Búcsúzom megírt verseinek másokra való kisugárzásától.

Búcsúzom azoktól, amik már csak az emlékeimben maradhatnak,

Búcsúzom, mert a jelenem és jövőm itt már soha nem újulhatnak.

Búcsúzom Apám által telepített Tőzikétől és Hóvirágtól,

Búcsúzom végleg a szépen zöldellő és illatozó gyönyörű Páfrányoktól.

Búcsúzom mindentől, ami ehhez a házhoz egykoron idekötött,

Búcsúzom, mert már az új gazdája végérvényesen ideköltözött.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2021. 05. 12. Szerda Délelőtt 11:20