FALAK, DICSŐ FALAK…

Múltidéző régi rajzom Csesznek váráról

Falak, dicső falak a vadregényes Bakonyban

Mire emlékeztek a hosszú évszázadokban,

Mióta már csak romjaitokban pompáztok itt,

Néma tanúként régmúlt idők dicsőségeit

Hirdetve néztek fentről a gyönyörű szép tájra,

Csesznekre és kis falumra, Bakonyszentkirályra?

Itt nőttem fel a régi romok szomszédságában,

Végvári vitézek sziklákra épült lakában

Sokszor járva emlékeztem dicsőséges múltra,

Törökök ellen megnyert csatákra, háborúkra.

Már őszülő fejjel és deresedő szakállal,

Sohasem elkeseredő kiégett magánnyal

Térek vissza dicső falak meséit hallgatni,

Hanem lélekben ifjú szívvel visszautazni

Mikor Wathay Ferenc és vitézei karddal,

Ágyúval és olyan honfiúi akarattal

Verték vissza az ellenség erős támadását,

Nem sajnálva sohasem a vérük hullatását.

Falak, dicső falak a vadregényes Bakonyban

Mire emlékeztek manapság magányotokban?

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Zirc. 2012. 05. 18. Péntek reggel 6:04

Hevenyészett tollrajzom kb. 1965 - 68 közötti időkből.

Megjegyzem, sajnos nem tudok rajzolni, de megpróbáltam.