MAGYAR HŐSÖK EMLÉKNAPJÁN

MINDIG SZOMORÚ VAGYOK…

Emlékező verses gondolataim.

Magyar Hősök Emléknapján mindig szomorú vagyok,

Mert sok emberre nem ragyognak rájuk a csillagok.

Egyesek jeltelen sírban nyugosszák örök álmuk,

Idehaza tán ma is siratják Őket családjuk.

Meghaltak, azt mondták a Szeretett Magyar Hazáért,

De az is lehet, önző hatalmi politikáért.

Gyászoljuk Őket mi, akik háború nélkül élünk,

 Nem véres csatatereken fegyverekkel zenélünk,

De azért ma a mindennapi csendes harcainkban

Siratjuk, akik orosz, olasz, lengyel sírjaikban

Enyésztek el mára a hosszú évtizedek során,

Legtöbbjüknek soha nem nyílik friss virág sírhalmán.

Áldozatok voltak Ők, de nem tudtak semmit tenni,

Csak azt, hogy készek a Hazájukért, ha kell, meghalni.

Ne csak a mai napon gondoljunk a Hőseinkre,

Hanem Áldassék az Ő Nevük Immár Mindörökre.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2021. 05. 30. Vasárnap Délután 13:50